Hősünk négy évesen került óvodába,

Nem tudta, ott mi várja. 

Csodálkozva körülnézett.

Igencsak aprókat lépett. 

Micsoda hely, mennyi gyerek!

Szemlélte a többieket.

 

Vajon kik ők? Anya mondta,

Ismerkedjen, ez a dolga.

Á – mégse!  A játék jobban izgatta,

Mely a szőnyegre lett rakva. 

Az autókat tologatta, 

Vonzotta az autópálya. 

 

A többiek egymással játszottak, 

Összeszokott csapat voltak. 

Eljött az ebéd ideje.

Na de, –  kinek hol a helye?

Nem ízlett hősünknek a kaja,

Bár igazán meg sem kóstolta. 

 

Az egészet meghagyta, 

Így hamar korgott a gyomra.

Alvás se ment könnyen,

Mackója próbált segíteni ebben. 

Mind elaludtak a többiek,

Ám uzsonnára felébredtek. 

 

Dani tartotta magát,

Dehogy eszi meg a kaját!

Majd otthon, mikor hazamegy!

Anya biztos a kedvére tesz.

Jött érte az édesapja,

Ölelgette, ölbe kapta.

 

Ő csak nézett érdeklődve,

Mindezt tette pityeregve.

Ne sírdogálj,

Nem vagy te lány!

Biztatta remegő hangon apa.

Remélte, várja őket anya.

 

Fordul a kulcs a zárban,

Ők értek elsőként haza. 

Na de anya hol marad?

Munkahelyén, ez az első napja. 

Dani kérdezi félénken apát,

Hol a finom étel? – mit egész nap várt.

 

Kicsi fiam, most már így lesz!

Amit oviban kapsz, meg kell enned!

Anya megy a dolgozóba,

Őt is várja már a munka. 

Ez nem igazságos,

Változtatni kell, hát most!

 

Közben az ajtó már nyílik,

Belép ki szakács is volt eddig.

Főállású munkaerő lett,

Bizonyíthat újra ebben.

Dani előtt már megtette, 

Az már rég el lett felejtve. 

 

Az eltelt évek alatt 

Kicserélődött a csapat.

Várta már az újrakezdést.

Nem gondolta, hogy ilyen nehéz.

Egy fenékkel három lovat megülni?

Anya, feleség, dolgozóként remekelni.

 

Vajon hogy fogja ezt bírni?

Ez nagy fejtörést fog okozni.

A szülők egymást vigasztalták, 

Sokan, mások is így élnek.

Bejáratott dolog ez,

Nekünk is sikerülhet.

 

Dani mesélj az óvodáról!

Ugye nagyon jó volt?

Nem ismerkedtem meg senkivel,

Nem játszottam a gyerekekkel.

Inkább itthon maradok!

Szőnyegünk van,

Autónk is van.

Miért menjek el akkor?

 

Fiam, te már nagy vagy!

Munkahelyed az óvoda.

Holnap keress barátokat, 

Velük töltsd el a napodat. 

Eljött a másnap reggel,

A levegő is remegett.

 

Bárcsak este lenne!

Ez járt a fejekben.

Aludni a legjobb,

Nem kell gondolkodnod.

Hősünk rögtön beült a sarokba.

Nicsak a másikban valaki van!

 

Erőt vett magán, 

Odament hozzá.

Játszanál most velem?

Kérdezte csendesen.

A kérdezett ránézett,

Azt válaszolta, – igen.

 

Kézen fogva együtt mentek, 

Gyorsan le is telepedtek. 

A szőnyeget birtokba vették,

Az autós játékot nagyon  élvezték.

Közben folyton beszélgettek,

Az idő így gyorsan eltelt.

 

Eljött az étkezés ideje,

A napos megterített.

Hősünk mit csináljon?

Egyen, vagy kritizáljon.

Társa jóízűen falatozott,

Így Dani is kedvet kapott. 

 

Tele hassal feküdtek le,

Elaludtak mind, rendesen.

Danit kellett keltegetni,

Aztán mentek kezet mosni. 

Vége már ennek a napnak,

Apu izgatottan várta. 

 

Mosolyogva ment ki hozzá,

Be nem állt a szája!

Képzeld apu, szót fogadtam,

Egy jó barátot találtam. 

Igazad volt, nem rossz az oviban,

Ha akad akivel társaloghatsz.

 

Jól el tudtunk beszélgetni,

A történeteket mind ismeri.

Amit Anyu mesél este,

Ő is azokra alszik el, rendre.

A barátját jellemezte,

Amíg apa öltöztette.

 

Az ajtóból megmutatta, 

Ki az, ki őt megnyugtatta. 

Ő az, az óvó néni mellett. 

Aki szemüveget visel. 

Fiam, pont azt a kis nyüzügét

Szúrtad ki magadnak!

Annyi remek srác volt körülötted.

Ennyi közül, pont őt kedvelted meg! 

 

Hősünk nem értette apa beszólását. 

Szemüveges miért nem lehet barát?

Apa ezt nem mondtad, 

Vajon miért titkoltad?

 

Apa elszégyellte magát,

Bárcsak ne mondta volna szavát. 

Fiam, csak vicceltem!

Próbált menteni a helyzeten. 

Örülök apa, hogy így gondolod mégis. 

Bálint remek fiú kívülről, belülről is. 

 

Nagyon jó szíve van, megszeretett engem.

Nem hagyott magamra ebben a dzsungelben. 

Apa elgondolkodott.

Tanulhatok a fiamtól!

Jobb ember, mint én vagyok,

Nála a külsőség nem számított.

 

Bárcsak ilyen maradna!

A jó példa másra is ragadna. 

Dani,  – barátjáról tovább áradozott,

Miközben két szeme ragyogott.

 

Hősünk és családja: 

Dani az óvodát, 

Anya a munkáját

Megszokták az új életformát.

 

Közben jött egy vírus,

A megszokást felrúgta.

Ami eddig fontos volt, 

Semmit sem számított. 

 

Az iskolák óvodák kiürültek,

A gyerekek mind haza kerültek.

Otthonról tanultak kicsik és nagyok.

Szülők többsége otthonról dolgozott. 

Át kellett szervezni családok életét,

Hősünk nem értette, mi történik, –  miért?

Kicsi barátját miért nem láthatja,

Az óvó néni meséjét sem hallhatja. 

 

Félelem nézett be mindenki ablakán,

Nagyon vigyáztunk, vagy mégsem igazán!

A szülők átgondolták életüket,

Igyekeztek megvédeni szeretteiket.

Próbáltak nyugodtak maradni.

Dani érezte, nincs rendben valami.

Feltűnt, szüleinek nincs jó kedve.

Nagyon szomorú lett ő is tőle. 

 

Gyakran, ha hirtelen megjelent,

Apa, anya, –  rögtön csendben lett. 

Sokszor elhallgattak.

Vajon mit titkolnak?

 

Mások előtt nem illik sugdolózni,

Daninak ezt rég meg kellett tanulni.

Szüleitől hősünk ezt megtanulta,

Ám mostanában nem ezt tapasztalta.

 

Milyen furcsák a felnőttek,

A szabályok tőlük jönnek.

Megszegni nekik lehet büntetlenül?

Furcsa ez a világ kegyetlenül.

 

Szófoszlányok alapján kombinálni próbált. 

Emiatt furcsa dolgok zavarták meg álmát. 

Anya, apa, aggódott, –  látva Dani kétkedését.

Próbálták vele megbeszélni, mi is történt. 

 

Új szavak épültek be a mindennapokba,

Covid, vírus...  szó előjött  naponta.

Hősünk megkérdezte kíváncsian,

A pandémia az egy panda fajta?

 

Dani eddig a pandákat nagyon szerette,

Pandémia mást jelent, meg kellett ismerje.

Maszkot eddig csak farsangkor viseltek,

Ezután nap mint nap kötelező lett. 

A koronavírus szó hallatán,

Dani érdeklődött, ő a legnagyobb király?

 

A mesében akinek fején a korona,

Dirigál, –  neki van a legnagyobb hatalma.

Ez egy gonosz király kit le kell győznünk,

Az kell ahhoz, hogy életünket megvédjük.

A csatához nincs szükség puskára,

Ám szükség van a védőoltásra. 

 

Hősünk minden kérdésére magyarázatot kapott,

Esti mese helyett felvilágosítást hallhatott.

Persze ez meseszerűen zajlott,

Így Dani újra nyugodtan alhatott.  

Mikor lesz már vége? –  mennék az oviba.

Eljön az az idő is, mondták bizakodva.