Jelige: Lyuk – Rekviem

Persze, hogy az volt az első dolgom. Még szép, kereken kilencvenkét nap kényszerpihenő után irány a gondűző, és ott aztán a hatalmas pofára vágódás. Borzasztó, minő tragédia. Emberi sorsok, életek mennek tönkre most. (Mentek tönkre itt.) Ugyanis a kocsma zárva, nem élte túl ezt az újfajta kort, ezt az izét, a hogyishívjákot, na, a személytelen Karant Én-t. (Ez is biztos valamiféle háttérmumus lehet, amolyan összeesküvős ügynök, az tutifix.) Szóval csak úgy tébláboltam a lehúzott rács előtt, mélységesen sajnálva magamat a kihelyezett felirat láttán.

„Jött a Covid, és mindent vitt.
Padlót fogtunk, csőd, delete.”

Tényleg sírva vigad a magyar, gondoltam, és beleremegve ebbe az ősi bölcsességbe, naná, hogy az volt az első dolgom ebben a szituban, hogy más családi fészek után nézzek. Igen, hiányozni fognak a cimborák, egy ideig biztosan, de mégse halhatok szomjan.  Ki vetné rám az első követ ezért?

– Én szívesen megteszem.

Összerándultam. Alig volt merszem körüllesni. Hiába markolásztam a zsebemben lapuló bicskát, mert attól, hogy nem számítottam a szolgálatára berozsdállt, hogy a fene esne belé, és esne belé a székely származásomba is, amiért még egy ócskavastól se vagyok képes megválni.

– Én szívesen megteszem – ismétlődött meg még egyszer az, amitől totál berezeltem.

– Mutasd magad, ki vagy? – kérdeztem minden bátorságomat összekaparászva.

– Én vagyok a benned lakkozó furdalás, hogy életed fényes, makulátlan legyen. Ha egyáltalán érted miről is van szó.

– Nemigen. Tehát mi a nyavalyát akarsz tőlem? – rebegtem.

– Csak egy kérdés, ha megengeded.

– Rendben. Annyi még belefér – válaszoltam, majdhogynem betojva.

– Mi van akkor, ha a cimboráidat itt érte a kijárási tilalom?

Szentséges ég. Elszégyelltem magam, és fejemet lehorgasztva elindultam hazafelé, hogyha már így adódott, akkor józanul – amennyire az tudtam maradni, még úgy is, hogy nem öntöttem fel a garatra, ebben az állapotban – tervet készítsek a kiszabadításukra. Hiszen a jóból is megárt a sok. Nemhiába tartja a mondás, hogy a családi minták ellenállhatatlanok. Tényleg, mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Szegény, szellemtől ittas, megrészegült barátaim. Kitartás! Hiszen hiszem, hogy a remény hal meg utoljára.