Drága Covid-19!

 

Ma már kissé szégyenkezve vallom be, hogy első találkozásunkkor rögtön levettél a lábamról, sőt hamarosan az ágyamban találtam magam. Veled.

Kezdetben a folyamatos reszketés miatt izgatottságomat okoltam, és még akkor sem kezdtem gyanakodni, amikor napokig csillapíthatatlan lázban égtem. Pedig korábban figyelmeztettek csalárdságodra, de én csak legyintettem, mert úgy gondoltam, erős vagyok. Tévedtem. Most szinte erőtlenül fekszem itt már napok óta, mint akinek az életerejét szívták el, az ételek ízetlenné váltak, a virágok nekem már nem illatoznak, és mintha ezer kis pillangó repdesne folyamatosan a gyomromban. A neved említésére még mindig borzongok vagy csillapíthatatlan reszketés lesz úrrá rajtam.

Mára már csak az átvirrasztott, fullasztó éjszakák maradtak nekem. Még mindig elakad a lélegzetem vagy reménytelenül kapkodom a levegőt, ha rád gondolok, de hiába…!

Érezhetném magam kiválasztottnak, de csak egyik áldozatod vagyok a sok közül, mert te érzéketlen, hideg számítással választod ki a leggyengébbeket, köztük most engem is. Honnan tudod, hogy kik a legfogékonyabbak bájaidra?

Pedig én nem kerestem a társaságod, ám te titokban mégis belopództál a házamba, és én vak voltam. Bezzeg a férjemmel nem bírtál, igaz? Őt még időben sikerült beoltani csalárdságaid ellen.

És én nem is voltam elég? Immár a kisebbik fiamat is a bűvkörödbe vontad, már ő is lázasan epekedik utánad.

Bár a kalandunk valóban páratlan volt, de nekem ez túl sok, lassan úgy érzem teljesen elemészt, így én most kiszállok. Lehet hosszabb idő telik majd el, mire újra a régi leszek. De eldöntöttem, hogy a régi leszek újra, nélküled!

Úgyhogy most menj! Sok hal van még a tengerben! Keress magadnak mást!

 

*                     *                      *

 

Játszótéri Hírek

Kedves Látogatók!

1. Tájékoztatunk mindenkit, hogy a játszótérrel szemben lakó Pista bácsi tegnap bezsírozta a hintát, hogy ne nyikorogjon. Azonban azóta fellendült a hinta népszerűsége, ezért a következő korlátozásokat vezettük be, hogy elkerüljük a hisztit, a dühkitöréseket és a sorban állást:

• A hintát reggel 8-10-ig a 18 hónapnál fiatalabb csemeték használhatják korlátlanul;
• 10-12-ig eső időszakban azok a 18-36 hónapos gyereke, akik olyan mázlisták, hogy nem a bölcsi hintáját koptatják, hanem Anyukájuk idegeit;
• 12-15-ig: A hinta szabad préda!
• 15-tól az immár dolgozó bölcsiseké és ovisoké az előny.

Kérlek benneteket, hogy tartsátok be ezt a szabályt, és ha nem tudtok hintázni, használjátok a csúszdát, a többi mászókát vagy a homokozót.

2. Apropó homokozó...Mint azt mindenki tudja, négy hete Levi anyukája homokvárépítés közben egy 16. századi lapátra bukkant, ezért a homokozó területét ellepték a régészek. Nos, örömmel közöljük, hogy az ásatások immár befejeződtek, ugyanis a régészek nem találtak mást, mint 15 homokozólapátot, egy vödröt, 10 kisautót (machbox méretűt), 3 labdát és egy macis sapkát. A szénizotópos kormeghatározás azonban kimutatta, hogy egyik sem idősebb 5 évnél.  A tárgyak a múzeum ruhatárában megtekinthetőek és -ha van még rá igény,- elvihetők. Azonban holnaptól újra miénk a homokozó! A sárga házban lakó Gizike néni pedig azt kéri, hogy most már ne az ő virágágyásában lapátoljatok, mert nem győzte pótolni az árvácskákat. 

3. A Védőnéni üzeni a kétéves korú gyermekek anyukáinak: Közeledik a dackorszak, ezért az egy percre eső NEM-ek száma sokszor a 60- at is eléri majd, hidegfront esetén ez a szám 120 is lehet. Nem így az anyukák vérnyomása, ami 150/90 körül stagnál ebben az időszakban. A jó hír, hogy a sarki gyógyszertár viszont kihelyezett egy vérnyomásmérőt, így bármikor megmérhetik majd.

4. Örömmel értesítünk mindenkit, hogy Ádám immár jól van. A híresztelésekkel ellentétben nem kómába esett, hanem csak két napon keresztül aludt, miután megevett két tubus ínygélt. 

5. Aki utoljára hagyja el a játszóteret, és gazdátlan lapátokat, labdákat, autókat illetve bármilyen játékot talál, tegye a buldózeres csúszda alá - mint az elmúlt években is-, hogy a gazdája ott megtalálhassa, amikor keresi. Köszönjük.

6. És nem utolsó sorban üdvözöljük a legkisebbeket! Vigyázzatok rájuk, mert még csak most tanulnak járni, de már így is hasznos tagjai a játszótérnek, ugyanis ők szopogatják tisztára a kavicsokat!

Egyelőre ennyi. Ha még van mondanivalónk jelentkezünk.  További jó játszóterezést Mindenkinek!

Üdvözlettel: a Játszótéri Törzstagok

 

*                     *                      *

 

Egy szikló szirámai

Én nem születtem ebnek, szem celEBnek. Nem isz vágyom a rivaldafényre, miután a szötét, szikamlósz helyeket kedvelem. Jelenleg egy szép pincében lakom, ami eléggé tágasz, egér ész sziszkány isz van bőven. Gazdim igazából ninc, leszámítva azt a némbert, aki olykor rám nyitja az ajtót, majd szikítozva elrohan. Nem tehetek róla, de azóta, amióta egy félreértész miatt veszettül elbántak egy távoli őszömmel, ki nem állhatom a nőnemű kétlábúakat. Apropó lábak. Nosz, nekem ez szinc, ráadászul nem cak teszti, de némi beszédhibával isz rendelkezem. Azonban nekem van önkritikám, ellenben némelyik kétlábúval, nem isz szándékozom a média közelében lábatlankodni.

De ha már lehetőszégem nyílik rá, szeretnék eloszlatni néhány tévhitet:

1. A giliszta, az a kisz féreg, nem a rokonom!

2. Mi, sziklók, szoha szenkit szem bántottunk! Nem isz vagyunk mérgeszek (cak  cendeszen jegyzem meg, hogy olykor lehetnénk, mikor például kapával próbálnak agyonütni minket)!

3. A Bibliában nem sziklóról van szó! Az erdei szikló Aszklépiosz a gyógyítász ókori isztenének a jelképe, a mai napig egésszégügyi szimbólum a kétlábúaknál!

4. Gonoszok szem vagyunk. Rosszindulatúak eszetleg, de coda, ha mindig piszkálnak!

5. Szemmi közöm a Budavári Sziklóhoz! Nevezzük néven a dolgokat, az egy vonat!

6. A kígyó pálinkát betiltanám! Ha elcesztek az őszeid, ettől nem leszel erőszebb!

7. Attól, hogy hüllők vagyunk, van gerincünk! Nem úgy, mint némelyik kétlábúnak.

8. Ezt jobb, ha megjegyzitek: Nem minden kígyó szikló, de minden szikló kígyó.

9. Mi isz utáljuk az emberkakát, én különöszen, miután tévedészből fél napig udvaroltam egynek.

10. Ne higgyetek a szüninek, nem isz olyan ártatlan! (Sziklót isz eszik!)

Miután úgy kipufogtam magam, hogy egy távoli vipera rokonom isz megirigyelné, ész még mindig forr a hidegvérem, visszabújok a vackomba. Le kell, hogy hűtszem magam, úgyanisz októbertől én már téli álmot alszom.

Nektek isz Boldog Állatok Világnapját!

Szikló Szilárd

 

*                     *                      *

 

Anyukák a játszótéren

A minap (Végre!) sikerült összehozni egy telefonbeszélgetést egyik barátnőmmel, aki egy közel hat hónapos kislány és egy lassan hároméves fiatalember boldog, ám olykor kimerült anyukája. Férje, aki hősiesen felvállalta erre a kis időre a gyerekek felügyeletét, egy óra múlva már komolyan aggódni kezdett, miután még mindig ömlött belőlünk a szó. Mer’ hát mi a fenéről tudunk mi ennyit beszélni? Óh, ha tudná, hogy még mennyit tudnánk beszélgetni egy kapucsínó vagy egy pohár bor mellett! De megnyugtattuk, hogy hamarosan jön majd a tavasz, és újra itt a játszótér–szezon, és akkor majd ott fogunk lógni, nem pedig a telefonon.

Na, aki nem tudná, azért a játszótéren nem igazán lehet mély beszélgetést folytatni. Vannak, akik azt hiszik, hogy mi, anyukák, csak üldögélünk ott nyugodtan a padon, trécselünk, napozgatunk, míg a gyerekek szépen eljátszogatnak. Hááát, majdnem.

Mert ez a valóságban valahogy így fog kinézni:

Anya 1: – Sziasztok! Na, végre, hogy találkozunk! Na, Doni, köszönsz? Most miért álltál meg? Még sem akarsz a játszóra jönni? De lecipeltem az egész homokozó szettet! Ja, a másik kapun akarsz bejönni? Ez nem jó? Jó, rendben, akkor gyere azon. Azért én bemegyek itt. Sziasztok, még egyszer!

Anya 2: – Sziasztok! Ezer éve nem láttunk! Mi ú…Lili, köpöd ki, de azonnal! Mondtam, hogy nem szopogatjuk a kavicsot! Van még a szádban? Hadd nézzem! Nyisd ki a szád, hallod? Naná, hogy tele van kaviccsal…

Anya 1: – Ne aggódj, tavaly Doniék már tisztára szopogatták az összes kavicsot! Mit akartál kérdezni?

Anya 2: – Csak azt, hogy … Máté, most nem tudlak hintáztatni! Nem hagyhatom itt Lilit, nem szakadhatok kétfelé! Nemsokára jön apa, és majd akkor hintázhatsz! Gyere addig te is homokozni! Nem értem, hogy miért nem tudnak egyszerre egy helyen maradni! Szóval, azt akartam kérdezni, hogy mi újság?

Anya 1: – Megvagyunk, köszi. Tombol a dackorszak, de … Doni pisilni, kell? Tuti, hogy nem? De ha kell, szóljál, jó? Szóval, dacol az egész világgal, megint nem akar enni… Mégis pisilni kell? Oké, gyere menjünk ki a játszóról, oda a bokorhoz. Miért nem jó a bokor? Melyik fa? Mindegy nekem, csak pisilj valahol! …Oké, nagyon ügyes vagy! Gyere, megtörlöm a kezed… na, futás játszani!…Na, itt vagyok újra. És mi újság Lilivel? Eszeget már?

Anya 2: – Igen, végre elkezdett enni, bár eléggé válogat. Fura, Máté mindent megevett, amikor… Most meg mi a baj, Máté? Nem, nem megyünk biciklizni! Mondtam, hogy ha jön apa, akkor lehet róla szó, de addig nem!

Anya 1: – Ne aggódj! Doni is fényevő olykor, engem is az idegsokk kerülget ilyenkor, de a doktornő szerint…Oké, megyek! …Hintázás után folytatom!

Anya 2: – Oké... Na, ez gyors volt! Mit mondott a doktornő?

Anya 1: – Meggondolta magát, inkább csúszdázik, oda nem kellek. Szóval, a doktornő azt mondta, hogy ne aggódjak…Tessék? Hogy szomjas vagy? Gyere ide, van a táskában tea és víz is! Nem, nem viszem oda! Gyere ide érte, már nagyfiú vagy! …stb

Na, ugye milyen jót beszélgettünk?