– A hűtőben nem találom!

– Jó-jó szívem, tudod, hogy dolgom van. Nézz már be a spájzba is!

Elkezdtem írni, csak mert híres író szeretnék lenni, s amint lájátok, már meg is van hozzá a saját különleges stílusom, amit majd az utókor nyakra-főre próbál utánozni. Egyszerre egyszerű és zseniális: miközben írok, leírom azt is, ami éppen írás közben történik velem. Az olvasó így szemmel követheti a mű keletkezését, bekukkantást nyerhet az alkotás varázslatos, nem mindennapi bugyraiba.

A téma csak a kezdőknek fontos, a kiforrott művésznek még a főtéma is mellékes, mintegy ürügy arra, hogy nemes lelkén átszűrt mondanivalóját az olvasó elé tárja. Egy pár napja még nekem se volt témám ...

– Ott sincs! Legalább mondtad volna, hogy elfelejtettél venni! Hozhattam volna útban hazafelé!

Na látjátok, éppen ez az! Ezek a kis beszólások milyen élethűvé, spontánná, frissé, művésziesen hétköznapivá teszik a már amúgy is nemes gondolatot. Csak a tejfölt keresi, de mégis ...

– Nem is hallasz?!

– Dehogynem szívem, csak ...

Ürügy, ürügy. Már most megérdemelnék valami díjat. Majd lefordíttatom valamilyen más nyelvre is, hogy külföldit is kapjak. Kezdetnek egy Kossuth-díj is megtenné, még ha az nem is olyan nagy valami, időnként úgy tűnik, mintha fűnek-fának osztogatnák. Ha mást nem is, ezt a pályázatot már biztosan megnyerem, nem mintha mindenben egyetértenék a kiírókkal! Feltűnt nektek is ez a nagy szabadság-hóbort? Ha képzőművészeti pályázat: lehet festmény, grafika, szobor, vagy akár egy épületet is beküldhetsz. Ha festmény, akkor lehet olaj, akril, akvarell vagy bármi, bármiről, bárhogy ... ha írsz, írhatsz amiről akarsz ... lehet karinthy-stílus, de akár még a sajátodé is ... Még annyi fantáziája sincs a kedves pályázatkiíró bizottságnak, hogy valami értelmes vagy értelmetlen témát adjon! Nem sértésnek szántam ugyan, de akár annak is fel lehet fogni.

Ugye ti értitek? Stravinsky például olyasmit mondott, hogy minél szűkebbre szabják neki a korlátokat, a megkötések annál inkább mozgásba hozzák minden energiáját, szabadabbá teszik képzeletét.

És még ezek akarnak engem zsűrizni?!

Szóval, se téma, se stílus, se mondanivaló, a tanulság meg már régen nem is divat.

Legyen hát, saját téma, ha egyáltalán fontos. 'A téma az utcán hever', mondá vala valaha, valami híres semmitmondó.

A téma már ott hevert vagy két hete. Előbb nem is érdekelt. Többször mentem el úgy mellette, hogy szinte automatikusan, nagy ívben kerültem ki. Akkor vettem csak igazán észre, amikor mély  gondolataimba burkolózva úgy megbotlottam benne, hogy majd orra estem. Kezdett idegesíteni, útban volt, pár nap múlva bele is rugtam, nem is reagált. A visszaúton lehajoltam, óvatosan az isiászom miatt, hogy jobban megnézzem. Ez lenne hát a 'téma', amiről annyit beszélnek? Erről kellene írnom? Ilyesmit alakít, formál egy neves író?

Jobban megnéztem ... hát ... undorító egy téma ... csupa kutyaszar meg pálinkaszag ... nem csoda, ha eddig a jobb érzésű írók elkerülték. El tudnék képzelni valami frissebbet is, de értem én, nem kell engem tanítani, majd fogom én egész népemet: a téma nem fontos, csak az, hogy mit csinálsz belőle.

Miután még egy pár napig kerülgettem, mint Jónás a cethalat, gondoltam siettessük egy kicsit azt az isteni szikrát: Faragok én 'TÉMÁT' belőled! Fülönfogtam, tényleg nem volt valami rugalmas, viszont annál erősebb, alig birtam hazavonszolni. A garázsban egy kevésbé koszos matracra fektettem. Annyira biztos még nem voltam a dolgomban, hogy egyből a dolgozószobába vigyem.

– Mit csináltál a garázsban?

– Semmit szívem! Tudod, írok!

Ez már két napja volt, közben fejlődni is kezdett a téma, ma reggel már beszélni is lehetett hozzá. Ahhoz, hogy ő is megszólaljon, biztosan sok kávé kell még.

– Hozzak kávét is? Leszaladok tejfölért!

– Hozzál szívem!

Különben azért szól mindig bele a feleségem, mert én mindig fennhangon írok. Könnyű a mai generációnak, belenőttek a számitógép használatába, én meg még mindig csak két ujjal pöckölöm a billentyűket. Ez most mindegy, őszintén szólva, kicsit csalódtam ebben témában ...

– Kíváncsi vagyok ott fekszik-e megint?

– Kicsoda?

– Hát nem arról motyogsz? Két hétig kerülgettük Teót, még azt is modják, hogy téged láttak utoljára hajlongani fölötte.

– Teót mondtál?

– Igen Teót! Teodor, Tódor vagy amit akarsz! Lehet Tivadar vagy Teodorosz is, de nem orosz, hanem eredetileg görög név ... de ez most nem téma, mindjárt itt vagyok!

–Várj... egy kicsit gondolkodnom kell ...

– Nem várok, ha meghoztam a tejfölt, ehetünk.

 

***

 

Azt hiszem legjobb, ha most így hagyom az egészet, ahogy van...

Majd legközelebb nyerem meg azt a díjat...

Csak még egyszer átnézem, nehogy maradjon benne sajthiba!

 

Hága, 2021.