Gyanús nekem, ahogy mellettem Medru bűvöli a telefonját (két kanyar között, egyik kezével a saját egyensúlyom megtartásától begörcsölt lábamba kapszkodva) és láthatóan azon igyekszik, hogy internetet fakasszon rajta.  A maga kimért módján, elegánsan és a kanyargó busszal együtt áramvonalasan himbálva 197 centis magasságához tartozó felsőtestét. Érzem, hogy feszült, látni nem lehet rajta, a krízishelyzet nála úgy zajlik, hogy fél napig csendben van és az arca változatlan…onnan tudom, hogy nincs jól, hogy ilyenkor megenged magának egy-egy hangosabb kilégzést. Meglesem, minek itt neki a világháló. Ohh! Szállást próbál foglalni, hogy éjfélkor ne kelljen majd ott Puertóban keresgélni! Elolvad a szívem egy pillanatra, szeretem, amikor a küzdősportos múljta bekacsingat a jelenünkbe…szerelmesen erősebben tartom a lábam, nehogy lehulljon itt nekem az ülésről, míg kettőnk biztonságáért harcol az elemekkel. Azért két kanyar közötti imbolygásunkban óvatosan megkérdezem, hogy mi lett a bizalommal, meg az áramlásssal, meg hogy mindenhol vár ránk a hely, ahova mennünk kell és úgyis megtaláljuk, ahogy az elmúlt két hétben is…előre sejtem, amit válaszol a harművész énje: de most éjjel érdünk oda, sötét lesz és nem ismerjük a helyet (nem látta még legalább egyszer világosban, az a típus, aki ha egyszer látta, már ismeri) és fáradtak vagyunk (tehát katonai és önvédelmi szempontból kevésbé éberek).  Legalább ötször kezdi előlről a foglalást és mindig a legvégén kényszeríti térdre valamelyik hegy, amelyik leárnyékolja a térerőt. Megegyezünk, hogy nem erőltetjük, ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. Majd lesz valahogy. Eddig is lett. Ennek ellenére térdemet leváltja a szék karfájára és továbbra is elszántan próbál megmenteni minket a képzeletében egyre inkább életre kelő veszélyes puerto-i bandák támadásától. Persze ezt igyekszik titokban tenni. Ezen jól szórakozom egy ideig, aztán megesik a szívem a hangosodó kilégzéseken…

Édri: Majd ha beérünk újra valami városnak látszó helyre, próbáld újra, itt most úgyse lesz térerő. Hmmm? Nézz ki, gyönyörű hegyek, szántóföldek, kaktuszok, van itt minden.

Medru: Jah, csak internet nincs.

 ...számos kilométerrel és előlem továbbra is eltitkolni kívánt próbálkozással később...

Édri: Sikerült?

Medru: Ha sikerült volna, látnád, ahogy örülök…

Innentől már nem titokban csinálja, összefogunk, én is latba vetem a mágikus erőimet és együtt varázsoljuk a telefonra a foglalás befejezéséhez szükséges internetet.

Medru: Ezazzzz! Sikerült! Van hol aludnunk!

Édri: És be lehet jelentkezni ilyen későn? Megnézted a leírásnál? Írj a megjegyzéshez, hogy éjfélkor érkezünk, mert vannak olyan helyek, ahol nincs mindig recepció.

Medru: (A harcművészes póker arcával…más nincs is neki tulajdonképpen.) Már elküldtem. Írok egy emailt.

Hat órányi hegyekben kanyargás és a mögöttünk ülő százévesre saccolt indián nénike által pár, hányással megtöltött zacskóval odébb...

23:40: A 18 fokos kisbuszból kiszállva a 40 fokra, tenger illatra, kabátot, pulcsit sztripttízes szenvedéllyel letépető, levegő után hápogtató páratartalomra.

Édri: De jó, hogy sikerült szállást foglalni! De jó lesz zuhanyozni, alig látok, olyan fáradt vagyok. Köszönöm!

Medru: (Legkedvesebb pókerarcával). Szívesen.

23:49: Taxiból kibotorokálva, a térerő nélkül, akareterővel lefoglalt hotel előtt

Édri: Ez tök sötét. Nincs itt senki. Nyomd a csengőt. (már nyomja, értelmetlen felszólításomra sem tudja jobban nyomni….)

Medru: Szerintem ez nem működik.

Édri: De miért nem működik?

Medru: De hát írtam emailt.

Édri: De oda volt írva, hogy lehet jönni későn?

Medru: Emlékszel? Varázsoltunk!

00:11: Sötétben keresgélés után egy közelben talált hotel recepcióján, bandaháborúktól mentes övezetben (Ugye? Mindig van valahogy.)

"Csak ventillátoros szobánk van, güey." Szólt a recepciós, s homlokáról három izzadság csepp a szemébe gördült. Güey.

00: 22: A „csak ventillátoros szobában” güey

Végre egy hideg zuhany. Mennyekbe röpít, güey.

Nyitott szobaajtónál (kereszthuzat ugye, a régi idők légkondija) remélünk levegőt a kerthelyiségre néző folyosóról.

Medru: Azok ott hajók? Az ott az óceán??!? A parton vagyunk!

Édri: Miiiiii? Ez egy tengerparti hotel???

A bejárat felől ez nem látszott, város közepén fekvő utcának tűnt, tele árusokkal, meg amúgy is alig láttunk már…

Itt az óceán. Ezért nem működött a csengő a másik (nem tengerparti) hotelnél! Imádom Mexikót, güey! (Másnap azt is láttuk bookingon, a leírásnál, hogy csak 21:00 óráig fogadnak vendégeket...cöhhh! Azaz güey! Medru arca ettől sem változott szinte semmit, de azért én azt láttam rajta, hogy többet nem fog sehova előre szállást foglalni.)

00: 42: mint az kiderült, a Csendes óceán partján fekvő hotelben fekve

Ágyban. Igen, jól számoljátok, még ilyen fáradtan is húsz percbe telt lehűlni a nyomás nélkül csordogáló zuhany alatt güey.

Medru: Nyahh-nyahh.

Édri: Nem jó a párna?

Medru: Az jobban zavar, hogy lelóg a lábam. Güey.

Édri: Engem a plafon ventilátor zavar. Nekem minden alkalommal horrorfilmbe illő képeket idéz...fekszem alatta, hallgatom a nyikorgó ütemet, tűröm a szelet és közben mindenfele ütemesen spriccelő vért és minden irányba repkedő felszabdalt testrészeimet látom magam előtt… az utolsó rögzítő csavar is kitáncol az ütemre a plafonból és rám esik a ventillátor álmomban...beemm!

Medru: Én is mindig erre gondolok...De ki nem?

GÜEY. Szerelmesen likvidálom hát a horrorisztikus tötötötötöt-tö-tö-töttöt járó ventillátort. Most már biztos, hogy egymásnak vagyunk teremtve (mármint nem a ventillátorral, hanem Medru és én.) Nem szeretjük a rémes plafon ventilátort és bármikor elalszunk negyven plusz fokban 100%-os páratartalom mellett, és nem csak a frizuránk, de a hangulatunk jól tartja magát benne. Hiába, a dzsungel nem csak buja ősanya, de könyörtelen kiképző Mester is, már ezért megérte a nomád életet kipróbálni ott. Güey!

00: 44: a hőmérséklet és a testhőmérsékletünk is hasonlóan 44 celsius fok körül

Hallom az óceánt. Tényleg újra itt vagyok és erre, a szívemnek legkedvesebb hangra merülhetek álomba. Csoda!

Olyan hálás vagyok, güey!

00: 49: majdnem álomba merülve

Édri: Mi csöpög?

Medru: Semmi. Hallgasd az óceánt.

Édri: Elzártad a zuhany csapot?

Medru: Miért ne zártam volna el?!

Édri: De csöpög.

Medru: Ne figyelj rá.

Édri: ?!

Medru: csukott szemű póker arccal úgy „néz”, hogy ne kérdezzek többet

…

Édri: És mi ez a zúgás?

Medru: Az óceán.

Édri: Nem azzzz. A másik.

Medru: Nyomatják a légkondit, akiknek jutott légkondis szoba. Güey!

00: 54: az álló ventillátor alatt fekve az percekkel egyenes aranyban emelkedő testhőmérséklettel güey

Édri: Na, megnézem azt a csapot...megnézném...ezen a ponton már nagyon fáradt vagyok. Hét órát ültünk egy kisbuszon, persze megint a sofőr mögött...egy olyan úton, ami azokkal a sárga alapon fekete, vészjósló kacskaringós nyilakkal van tele...238 km 7 óra alatt. Szerintem ez a négy szám többet mondd, minden szónál. Hegyeken át le a partra…Én minimum Nobel békedíjjal és Iron Man kupával díjaznám a sofőrt, aki a hatodik levezett óra után, este tízkor képes a kukk sötétben, az ezredik hajtűkanyarban kikerülni egy (másik dimenzióból észrevehetetlenül odateleportáló) tehenbébit, aki az anyja mellett bámulást helyett a kisbusz elé lépkedést vélte a helyzetnek megfelelő cselekvésnek…A tehenek jól vannak, anya is és szuicid hajlamú gyermeke is, a sofőr meg se rezzent, és én se ejtettem el az alvó Medru fejét. Annyira.

Szóval megnéznem a csapot, ha lenne erőm... azt mondja elzárta.

Lehet nem is a csapot hallom. Csak olyan a hangja valaminek, mint egy csöpögő csap. Ó, ez meg egy gekkó! Imádom, ahogy füttyög a gekkó. Lehet a csöpögés is inkább valami állat, csak nem ismerem fel... Hogy füttyög, hát imádom! Gekkó van a szobában. Mexikóban vagyok! Imádom! Olyan hálás vagyok, hogy itt lehetek!

00: 59: néhány füttyel és csepegéssel később

Édri: De ha nem a csap, akkor mi ez, güey?

Medru: Öörgh-arrgh...aahh

01: 06: elhatározás és 7 percnyi erőgyűjtés után (a "ne figyelj oda" sajnos nem működött, Medrunak annál inkább…)

Na jó, elzárom a csapot...nagylevegő, lendület…

Édri: De hát nem is csöpög, nem értem, itt nézem a zuhany fejet és látom, ahogy nem csöpög és hallom mégis, hogy csöpög. Ez hogy lehet?

Medru: Öhhhh-rrghh-aaaaghhh..nya..nya..

Édri: Jaaaah, maga a csap csöpög, a nyitó gomb alatt...hát ez nem áll el, güey. Ráteszek egy türölközöt...majd használom azt én holnap.

Medru: Nyah...nyah...

08:01: A king siznek hívott ágyban, amiről mindkettőnk lába lelóg, és ha nem halott egyiptomi fáraó pózban alszunk benne, akkor álmunkban egymásban kell kapaszkodnunk minden oldalra fordulásnál, hogy egyikünk se essen le róla

Édri: Uh de viszket. Jézusom mii ez?!? Nézd!

Medru: Szúnyogcsípés.

Édri: Szúúnyog?? De hát akkor miért néz ki ÍGY?!?

Medru: Akkor pókmalac!

Güey. Aki még nem járt Mexikóban güey, annak mondom, hogy ez a güey, ez olyan güey, hogy minden mondat végen mondják we güey. Csak úgy, güey. Ha izgatottak / meghatottak / idegesek/ örülnek / veszekednek/ több mezcalt (kvázi mexikói palinka) isznak, akkor akár minden güey szó güey utan güey is güey  mondhatják güey  akár. Güey.

Csendes Óceán partja güeeeeeeeey!

Hullámok, imádom güey! Óriás pálmalevél napernyő árnyékában a napágyon is negyven fok van güey! Az óceán meleg!!! Ugrálunk, játszunk, nevetünk güey! Csiklandozó, pezsgőn habzó, ringató güey! Négyméteres hullamokkal néha azért homokba beletekerő vad és erős és hangos és nagyokat dobbantó güey!

Lenyűgöző, güey! Kókuszvíz és Coronita güey! A teknős,hogy keveredik ki a hullamból güey? A partról látom, ahogy feldobja a hullám, ott lebeg benne, majd mégse jön ki a partra güey!

Édri: Vigyázz, amikor bemész, nehogy az arcodba csapjon egy teknőst a hullám güey!

Medru: Vigyázz, ahogy napozol, nehogy rád essen egy meteor güey!