Ugrás a tartalomra

Anyák napi kortárs versek

Bíró Tímea 

Zsebkendő

Anyám szeretett egy férfit, az az alkoholt szerette, én meg anyámat szerettem. A férfi ütött, anyám kiáltott, én sírtam, a nap sütött, a május temetett. Nincs elég zsebkendő a világon.

Várakozó ütem

sose jössz már haza
az ajtózár lassan telesírta magát
minden reggel megágyazok 
hogy kipihend a sötétet az éjszakai kóborlás után
néha attól félek megmérgeztek és
a szintetika habosra festette a szád
vagy beköltöztél egy másik házba
ami megüresedett a nagy kivándorlásban
mint egy aggódó anya hajnalig virrasztok
mély árkot ásnak a szemem alá az órák
arra gondolok van-e nálad pénz étel honvágy
születésnapodon gyöngyvirág illatú a ház
a kedvenc szerb dalaid szólnak és már
meguntam minden évben lefagyasztani 
majd kiolvasztani ugyanazt a tortát
a kilincs lassan félbetöri magát.


Lőrincz P. Gabriella

Anya

anya szép és derűs
hangja csengő csingiling
lába nyomán  százszorszép fakad
csípőjén a szoknya ring
anya életet ad
életéből lopja el
hogy gyilkost szüljön a vadnak
vagy újabb anyát hogyha kell
anya csak éjjel sír
okát soha meg ne tudd
vacsoráját szétosztotta
az éhség gyakran ölni tud
anya elrejti a kéket
anyát néha megverik
arra gondol szüntelen
hogy fel ne keljen reggelig
ringat ölében óraszám
és etet míg melle megszakad
fáradt derekát nyújtani
vánkosa koporsó marad


Pethő Lorand 

Születésnapodra

azt mondják az angyalok nem öregednek
vagy tán mégis –
ilyen anyám
térdén három unokával –
térdébe az orvosok hialuronsavat nyomtak
ne fájjon ha megy a padlásra
teregetni a világ szennyesét
anyám megöregedik
nézem telefonom képernyőjén mint egyre fehérebb
mint szárnyai egyre nőnek
 
anyám éjjelente hajából kirázza a csillagokat
hogy ezer kilométernyi távból is figyeljen
anyám minden éjjel imádkozik
hallgatom szívemben
ahogy imádkozik
érted értünk értem
anyám tenyeréből az isten csipegeti a könnyeket
anyám tenyerébe az isten csőrévvel karcolja az életvonalat
és nézem mint leguggol egy rég kivágott diófa árnyékába
és az unokák hajába szórják a homokot  



Turi Tímea 

 

Ezen a képen nincsenek apák 

Ezen a képen nincsenek apák

Ezen a képen csak nők hunyorognak,

kezükben kisbabák, a férfiak dolgoznak,

harcolnak, vagy csak éppen ők készítették

ezt a képet. A tavasz első napja van a téren,

és ezt a tavaszt most mindenki nagyon akarja.

Az anyák itt a téren nem tudják egymás nevét,

de mindent tudnak a másik gyerekéről:

hogy hányszor alszanak, és hol tartanak

a hozzátáplálásban. Ezen a képen béke van.

Neked sincs miért félned, mert itt vagy,

és a kép a kezedben: nézd, a kisbabák fel

fognak nőni. Ahogy te is felnőttél,

és ezért tudod, hogy a legtöbb, amit tehetsz,

hogy megkönnyíted nekik, hogy majd elhagyjanak.


Acsai Roland 

Megőszültél a szülésben

              (anyámnak, anyák napjára)

De nem csak a hajad,
A szíved is fehér lett,
Hópehellyel telt fészek.
Az időre tett lakat.
Hosszú jégcsapokat
Termett a téli eresz,
Emlékük nem ereszt.
Megnőttek a nyarak,
És megnőttek a nyárfák,
Amiket apu ültetetett,
És megnőtt a gyerek,           
A köldökzsinórt elvágták,
De örököltem a szemed.
Mit jelent megőszülni,
És mit jelent megszülni?
Csillag a bőrön: anyajegy. 


Szekáry Zsuzsanna 

Nyolc hónap 

Alattomosan, hívatlanul érkezett.
Féktelenül zabálta a testét nyolc hónapig.
Csodadoktorok mérge szőke zuhatagát elvette.
Anyám haján és emlékeken lépkedek,  
felsérti talpam ez az új szőnyeg.
A porszívó és önámítás enyhíti a kínokat.
Rózsaszín lakk a körmén utolsó méltósága.
Félrenéz, mikor pelenkáját cserélem.
Szövöm a szót, nem öklendezem.
A kínai piacos olcsó paróka elkíséri végső útjára.
Némán ment el. Egy székben ülve.
Napszemüvege sem csúszott le.
Ennyi egy ember, négy és fél kilónyi zöld biourna.


Kégl Ildikó 

intuíció

túl késő volt már
vasárnap este
másnap iskola
matek témazáró
angol szódoga
a tornacucc sincs még
kimosva rendes anya
ilyenkor már nem hurcolja
a gyerekét egy másik
városba és az a nagy
hó is Miskolcra zúdult
éppen akkor
mégis
szünet nélkül súgta
agyvelőmbe az a szakrális hang
hogy indulj
életemben először szófogadó
voltam kocsiba ültünk hát
a kilencévesemmel
és váratlanul beállítottunk
hozzád anyám
elvittük neked magunkat
és azt a furcsa adventi koszorút
amihez a Bükkben gyűjtöttünk
tobozt csipkét erőt és hitet
,,milyen élő” mondtad
miközben remegő kezeddel
meggyújtottad az első szál
gyertyát aztán ragyogva hozzátetted
,,így kellene közösen mindet”
de te már a másodiknál kihátráltál
a tervből
azóta nem hiszek
annak a beszédnek  
ami emberi hangszálakon át
érkezik
és többé a Bükkben sem bízom
de jó előre bűnbocsánatért
könyörögve
hidegvérrel ölném meg
a világ összes adventi koszorúját
afféle áldozatbemutatásként
ha lenne kedved velem
feltámasztósdit játszani
mint Lázár és Jézus


Varga Melinda 

Méhedben a tenger

                  Édesanyámnak

Gyakran álmodom a tengerrel,
ahová méhedben elvittél,
a víz szelíd, alig fodrozódik,
a parton fagylaltot árulnak
és főtt kukoricát,
szellő sem libben,
nagyot nyújtózkodik
a délután árnyéka.
A tenger miatt
szeretem a napfényt,
odavittél, hogy jövőmbe
szőjed a nyarat,
az örök kékből
visszatükröződő ragyogást.
Ha időben jövök a világra,
és nem várok konokul odabenn,
a meleg burokban,
egy napon születtem volna veled,
most együtt ünnepelnénk a tavaszt,
a márciusi hősöket, szülőföldet,
hegyekkel ölelt kicsi hazát.
Március idusán meglátni
a világot, sorsdöntő és mágikus,
szabadságra és harcra nevel,
tűrésre, kínra, fájdalomra.
Csak az egészen különleges
és erős nők születnek ekkor,
ők az Isten tenyerén ülnek,
illatos és hófehér szívük van,
mint a hóvirágoknak,
és meghajlik lábuk nyomán az ég.

Ditrói nyarak  

              Nagymamámnak

Piros tekenőben fürdettél,
eltakartad a szemem,
hogy ne csípje a szappan,
dédit ott várt kint, a teraszon,
míg meg nem szárítottál, és
tiszta ruhát nem adtál rám.
A sajtos nyuszikáról
és a ravasz rókáról
találtál ki mesét,
minden este valami mást,
akkor döntöttem el,
hogy költő leszek,
és te tanítottad meg,
hogyan kell imára
kulcsolni a kezem.
Azok a karácsonyi éjféli
misék is eszembe jutnak,
amikor ropogott lábunk
alatt a hó, és nem fáztunk,
nem csüggettünk.
A cserépkályha duruzsolása,
a csend, ami utánatok
maradt, mikor tatával
elindultatok a gyárba...
Citromot, almát, játékot
rejtettem este a csizmádba,
nem bosszantásképp,
csak hogy hátha itthon maradsz,
lekésed a buszt,
és akkor egész nap
süteményt süthetünk anyukának,  
én a kis nyújtófával és formákkal,
te a felnőtteknek valókkal.
Amikor megpillantom
a kéttornyú templomot
hazalátogatásaim során
a távolból, a vonat ablakán
kirajzolódik,
a szívem esik ki helyéből,
hét év boldogsága kalapál alatta.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.