Kanyarodósáv

1994-ben született Miskolcon. Költő, slammer, pszichológus, gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus-jelölt. Versei a Hévíz, az Eső, a Tiszatáj és a Helikon folyóiratokban jelentek meg. 

Anyja neve: 

Anyának hívta az igazságügyi szakértőt,
A.n. szabadkozott, hogy idegeneket máskor nem ölel, 
néha villanyoszlopot, kipufogócsövet, hát igen.
Felvilágosították a kötődési viselkedés lélektanáról.
(Az előbb a portás súgta oda neki, hogy ki az alulírott.)

A.n. szemeit örökölte: búsbarna, mélyen ülő,
tekintete elgyötört, mint vihar után az erdő.
Gyomruk reszketése összehangolt.
Egyikében az esti tál leves ígérete, 
másikéban ötforintos, ruhagomb és barbicipő zörög.

Apa, az le se szarja. Itt a Feri.
Rendes ember. Nem kiabál, 
csak ha iszik. 
De elviszi oviba és vissza, meg is fürdeti, 
ha rájön a hoppáré, a fenekére csap.

Mostanában inkább a.n. teszi tisztába. 
Még becsurog, ha rosszat álmodik, igen.
Odanyomja a kezét, hogy dörzsölje neki, 
ilyen dili ez a gyerek. A bugyijába dugdossa 
a műanyag játékokat.

Hazafelé elszámol tízig az ujjain. Nem vagy te hülye.
Telitalppal vágódik a pocsolyába örömében.
A placcsanás hangját utánozza a.n. keze a halántékán.
Madarak csiripelnek végig az Ecseri mentén.
Fent műanyag szeméttel teli, magára hagyott fészek.

Kanyarodósáv

Francia pékség nyílt a belvárosban.
Borsodban ez zarándoklat kezdete.
Hárman indulunk. Megint változott 
a háziorvosi rendelés – csevegős családi séta.
Anyám rögtön lelép, ha zöld lesz.
Az ő ideje fontosabb – gondolom.
Nagynéném várna, ő mindig várna.
Pedig a sorra az onkológián
ő is panaszkodik.
Előzékenység – mesterséges, ostoba
szavakról vitáznak.
Megfeszülve az aszfaltra meredek,
mint az egyik, aki jogosnak érzi,
hogy nem volt körültekintő a kanyarban.
Végül az idősebb enged.
Azt hittem, tovább bírja majd.
Az autósra gondolok meg Istenre,
és hogy nem emlékszem a rendszámra.
Megkeresném pedig, hogy elmondjam,
egyikük az ő pártjára állt,
hogy továbbra is baszhat a kreszre,
fedezi a biztosításunk.
De a számonkérést csak elképzelem,
a helyzet nem közelítette az életveszélyt,
és amúgy is lefitymálón mondhatná:
a haldokló ijedtsége gyorsan elmúlik.