2001-ben születtem Szatmárnémetiben, jelenleg is ott élek.  Egy évet hallgattam filozófiát, de bölcsésznek szeretnék továbbtanulni. Verseimet a Helikon, az Új Bekezdés és az ÚjNautilus közölte.

sivatag

semmi sem oltja a szomjad

tovább emelkedik a hőmérséklet

itt csak a pusztai szelek járnak

sehol egy ember sehol egy kút

már mióta tart kősivatagi baktatásod

 

a távoli homokvihar

lassan betölti horizontod

a napszúrta kövek alól

előbújnak a skorpiók

a kígyók lábadra fonódnak

mint lánc mint bilincs

 

a te istened a szabadság

térdre borulsz imádkozol

de miközben ollóra gondolsz

tekeredik kezemen a zsinór

miközben vizet keresel

gázgömbként izzok feletted

 

erdő

medve lép a csapdámba

csak az ő bundája hiányzott

a nyúl az őz és a farkas

már mind trófeák

nem tudom eldönteni

mikor válik az önvédelem vadászattá 

hogy ki a ragadozó és ki nem

 

az elesett vadak időnként

visszajárnak kísérteni

leheletük elönti éjszakáim

virágzik a bűntudat melegágya

 

bunda- és csonttrónt építek

egy kisfiú koronát rak a fejemre

miközben azon töprengek

mennyi vér folyt feleslegesen

 

tó

eleinte csábítónak tűnt a víz

lemoshattad vele a homokod

a szemed makacs csipáid

 

aztán a környezet megbolondult

a békanyálszőnyeg alatt 

hínár tekeredett lábadra

a vízből kiálló farönkök

felsebezték a combod 

a halak felfordulva

üveges tekintettel

bámulták az arcod 

 

miközben fulladoztál

eszedbe jutott a sivatag

mégiscsak jobb a kiszáradás

mégiscsak jobb a homok

 

de megúsztad végül

addig kapálóztál amíg

falfehéren kimásztál

a virágzó partra ahova

természetem szerint

már nem érhetek