Vártam, de más úton ment

„Egy sarkon álltam: mit tagadjam,
pontos, hűs pisztollyal a zsebbe’.”

                                          Illyés Gyula: Mérleg

Kamaszkoromban vártam valakit,
hűvös tél volt, fagyos szél pirosította arcom,
kezem kabátzsebemben,
markomban pisztoly, csőre töltve.

Vártam valakit: 
az elnyomás misztériumának,
rémálmaimnak főhősét
azt, aki az éj leple alatt,
megszállta álmaim birodalmát,
s belém oltotta a félelmet, a meghunyászkodást,
a némaságot,
hogy ne tudjon hozzám érni, bőröm alá bújni, 
el akartam előle futni,
de lábam, mintha bebetonozva,
ijedtemben sokszor elájultam, 
majd megizzadva, felébredtem.

Vártam valakit,
a pisztolyban élestöltény: az igazság,
a szabadságvágy igazsága,
lépéseket hallottam, ujjam a ravaszon,
a sötétből kézen fogva egy fiatal pár lépdelt felém, 
vidámak voltak, boldogok,
illedelmesen köszöntöttek,  
ujjam levettem a ravaszról.

Sötét volt, de a távolból már fény derengett,
nem volt szabad elaludnom,
vártam valakit,
a völgyben mozdony dohogott, a szerelvényeken,
a szabadság sokszínű, nemesre csiszolt kövei,
a sínpár meg, nem tudni merre…,
nem hazudok le a múltból,
a zsarnokságra vártam,
de talán más úton ment, 
talán ezért él még ma is. 

1960. május 3-án született Dunaszerdahelyen, költő, a Szlovákai Magyar Írók Társaságának elnöke, a Felvidéki Előretolt Helyőrség felelős szerkesztője, 2022. március 10-én József Attila-díjjal tűntették ki.