Virágok szirmait buzdítja lázadásra

Mátyás Emőke-Ibolya vagyok, és talán a nevem mögött álló történetek jellemeznek a legjobban. Az Emőkét édesapám választotta, hiszen mindenképp egy régi magyar név viselőjének szeretett volna keresztelni, második nevemet pedig egyik nagymamámtól örököltem. Székelyudvarhelyen születtem, ott éltem eddig a családommal. Tanulmányaimat a Tamási Áron Gimnáziumban végeztem, az intézmény meghatározó szereppel bírt eddigi életemben. Jelenleg Kolozsváron tanulok a Protestáns Teológia Intézet református szakán, emellett pedig a KMTG – Előretolt Helyőrség Íróakadémiáján vagyok elsőéves hallgató.

Japán rózsakávé

A kávéba szirmokat szórtunk.
a habon úszva éles pengének hatott.

Édes aromával cserkészte a vadat,
s fémes ízt sejtetett, mikor felsértette
a szél sebezte ajkakat.

Az illata az ital gőzével távozott,
csíkokat festett a konyha falára,
mindegyikbe árnyékot rejtett.

Holnap a rácsokat futja be az ablak mentén,
tövisekkel sérti fel a szürke zománcot,
s ha a csontot még porrá zúzva sem
menekítheti meg ítélete alól,
a vérből szerzett szót,
folyadékba zárt kiáltást
éjjel a párkányra ülteti.
Virágok szirmait buzdítja lázadásra.

Zsinór

Számból megszökött
a neved,
az esti holdra felrepült. 

Sárga fénnyel átszőtt
ködbe menekítek
minden közös emléket.

Éjjelente felhúzom
a fekete bőrkesztyűt:
– pontosan negyedóránként
aranyszínű zsinórt
bogozok a cigarettára
és az ujjbegyekre.

Elképzelem,
hogy a parázs visszarángat,
s még egyszer megszólíthatlak.

Káros szenvedélyek

Megemlékezem egy lényegtelen
cigarettacsikkről,
s mindvégig szentül hiszem,
hogy csak azért látom
most is az aranycsíkot rajta,
mert hosszú idő után
elűzte a remegésemet.
Bárcsak ne látnék
egy hazugság mögé se,
és ne tűnne ki a kezed,
meg az elharapott szád
minden ártatlan szénrajzon,
amit borral locsolok meg,
és sárga dobozos gyufával
keltek életre kék lángokat!