Az éjszaka bohózata

Álmaim

Esténként arról faggatózom,
vajon mivel maradtam el,
mennyi a tartozásom,
mikor láthatom végre
az éjszaka bohózatát.

Isten hallgat, 
anyámig el sem ér a hangom.
Ma ismét öreg volt, erőtlen,
álmaim sötétszürkék,
nyomasztóan mély bennük az ősz.

Újtót fejezet

Vagy nem volt helyén a tűzoltósisak,
vagy kiderült, hogy látható
a hátsó udvarok világa is.

Ezért lett az árnyékból sánc,
a latrinából bunker,
a margóvágóból corpus delicti.

Mennyi temérdek szanatórium...
hány Ferenc Jóska, Napóleon...
meglazult a biztonsági zár.

Zubbonyban, álmatlanul
behurcolkodik az éjszakába
a nappalok építésze.

A mű
        szonett a rendezőhöz 

Egy ütött-kopott biliárdasztalon
gördülünk, koccanunk céltalanul,
a térbe idomult idő tanul
befutó szerepet. Se kár, se haszon.

Valami elbomlik, aztán felépül
a színen. Habarcs, téglatörmelék,
csonka zsámoly és a többi kellék
tart össze. Mi nem vész el, átlényegül.

A dalárda elhanyagolható,
ez odú, ez fészek, ez bányató,
az új epizód régi tegnapba taszít.

A teremtés ösztön. Ó,
néma nullpont, mellőzött origó,
mégiscsak szerettél valahol valakit.