Ugrás a tartalomra

Avarodóban

Narancshéjban úszik el az alkonyi nyár,
öledbe ejtem fejemet, mint aki agonizál,
szerelemörömöt rejt Aphrodité kontya,
majd üt rajtam egyet a halál csillag-botja.

Avarodik lassan a táj, s avarba hullok én is veled,
hű Óriónom, búcsúcsókot lopok máris neked, 
akkor is, ha a Hold-madár minket rajtakap…
Fahéjillatú angyal-fagyöngy ma az őszi Nap.

Égi bárány miként leszek, gondolatom ez fodrozza,
vagy szerelemkagylóban fogant túlvilági nimfa;
bánat-árnyak lengnek körül engemet,
könny áztatja tejcsepp-harmat mellemet.

Két ölelés között őszülőben a hajnali táj,
szerelem-öbölből kiúszik szép hókarú Nauszikaá…
Szélcsend van most, az istenek is alszanak,
elnyugszanak odafönn az éji, fénylő parazsak.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.