gyönyörű tavasz virrad ránk

gyönyörű tavasz virrad ránk,

olvad a mocsár,
hetvenkét óra,
ennyim van hátra, ha igaz,
ha hinni lehet a statisztikáknak.
itt nem churchill számolgat,
nem ő hamisít, hanem. talán senki.
vagy mindenki.

ennyi van hátra, és becsapódik
a rakéta vagy a bomba,
vagy valamilyen tüzérségi lövedék,
esetleg egyszerűen lelőnek egy kézifegyverrel.
ágyútöltelék, írja láthatatlan betűkkel
a láthatóra képzelt személyi lapon.

bátyám, te, aki azok között szolgálsz,
akik meg- és kiérdemeltek 
rendes felszerelést és ellátmányt,
miközben szunni és shia drónok 
terítik be az eget felettetek, 
mondd el bajtársaidnak, 
hogy öcsédet belehajtják az 
ellenség tüzébe, mert – csak mert.
nem egy állam érdekében,
hanem egy állam miatt.
az állam nem egy ország,
és nem egy nemzet.
az állam egy álom. néhányaké.
belehajtják néhány magasztos 
államálom miatt.

húgom, te, aki a tiktokon szerzed a követőket,
nyafogd el, hogy mekkora most 
az igazságtalanság,
hogy golyóálló mellényre kell gyűjteni,
meg konzervekre meg minden más hasznosságra.
ne feledd el a közösségi profilképed
kiegészíteni valamilyen, nos, kiegészítővel.
ezt nyugodtan megteheted egy másik
földrészről is, nem tilos. a kiegészítés.
sem a másik földrész, mint posztolási origó.

öcsém, te már most tudod, hogy 
megöröklöd a számítógépem meg a biciklim.
te még élsz, te pöcs?, szóltál bele a telefonba,
hetvenkét órányi túlélésnél is 
kevesebbre becsültél.
használd csak a gépet meg a bringát,
aztán meg majd csak a bringát,
tekerni, menekülni a parancs elől,
amely, ha megtalál,
hetvenkét órás leszel te is.
márpedig megtalál, 
ha nem holnap, akkor holnapután,
s akkor írhatsz majd verset, ha tudsz,
és ha még lesz kinek.

szerelmeim, churchilli statisztikák 
legszebb adatai, ti,
sopánkodjatok, és könnyeket hullassatok bőven,
mielőtt hatalmas gyászotok miatti sajnálatukban
felétek s alátok nyúló
nyugati és keleti és északi és déli,
önzetlenül segítő milliárdosok
tenyerébe csúsztatjátok erogén zónáitok
egy kis megnyugvásért, kissé a jövőtökért,
meg kissé az emlékemért is.

becsapódik a bomba vagy a lövedék.
három nap egy esztendő, mint a mesékben.
hetvenkét óra utánról már nincsenek statisztikák.
hetvenkét óra után már nem hal meg senki, aki élt.
és akkor már mindegy lesz,
hogy ki mit mond a bajtársainak,
ki mit posztol, és
ki merre teker bicajon. 

én akkor már nem leszek ember –
ti pedig már sosem lesztek azok.