Északnak dőlnek a fák
A homok megőrzi
Kökényágaktól tisztogatunk
keréknyomot. A vegetatív
szervek takarásából
a tojó repül fel legkésőbb.
Egy rókalyuk szájában csapda,
a homok megőrzi a nyomokat.
Főzöl, és eszünk,
felmossuk a teraszt.
Családot állítunk déli szélben,
változik a köztigazda.
Északnak dőlnek a fák,
férgeik helyén üregek.
A keltikék és fagyott
magnóliák idején
végigjárjuk a boglárkavirágúak
rendjébe vágott csapást,
fölöttünk három héja
szitálni kezdi a vijjogó köröket.
Zöldnek szürke
Mérsékelt a forgalomzaj,
majdnem csend.
Az udvaron mindenki
köszön, és a csikkdobálókat
szidja, a tizenkét macska követ
egy színtelen nőt a zöldnek
szürke falak mellett.
Mosásokba beleremeg a ház,
fürdőszobák szellőzőin terjed a hang,
metró morajlik a kanapék alatt,
a tűzvédelmi berendezést tesztelik.
Hajnal három körül csendesül,
a levegő akkor hűl le, a macskák
megfordulnak a motorháztetőkön.
Fázisok
Kétórás szakaszokban alszom,
lógnak a fenyőkről az ágak.
Széliránynak dőlünk, árnyékot tartasz nekem.
Borzongok, fonákul vetül ránk a kék.
Kétóránként felébredek.
fenyőágak kapaszkodnak felfelé,
ránk hajlik a szél. Világom veszed.
Kéket nyelünk, míg átmelegítesz.
Órákig éberen. Ágakat emelnek égnek
a fenyők. Szélcsendben rezzenetlen
állunk, ragyogsz. Pórusaim tágulnak,
narancssárgára hevülök.
Órákat emelnek a fenyők,
ágak égnek, hevülök. Ragyog
a szélcsend, narancssárgán állok,
pórusaim rezzenetlenek.
