Holdat növeszt az éjszaka 

Holdat növeszt az éjszaka,
sírcsöndet keleszt az idő,
imasugár fénycsillaga,
csonka szárnyú hitem kinő.

Napot növeszt a szép hajnal,
zajos robogást a reggel,
égnek tartott angyalarccal
megyek feléd, pőre testtel.

Nem szégyellem akkor már azt,
hogy nem tudtam mindig hinni,
mégis megkapom a választ:
szalmaszálba kapaszkodni!

Ha utolsó szalmaszál ez,
nem engedem el, míg élek,
kelő nappal egyre fogyok,
halált hozó fűre lépek.