Metróhuzat
álmok a lomb alatt
lehulló levelek
táncolnak az
október íriszében
talpalatnyi kertben
duzzad az avardunna
de hány fa hány levele
képes betemetni
meghiúsult álmainkat
s ha rügyfakadáskor
meglelnénk mindet újra
vajon fontosak
lennének-e még
tartósítás
az emlékek elfáradhatnak
nem bízhatunk mindent
a hyppokampuszra meg egy
bizonytalan szerverre olykor
vegyülettel kell tartósítani
azt amit megőriznénk a
pillanatot ami fagyizásnak
indult aztán hirtelen kezed a
kezemért nyúlt ösztönösen
és én először ijedtem
meg attól mennyire belevaló
lennél az életembe
ott a bodrogparti délutánban
ahogy rakoncátlan rezes
tincsemet a fülem mögé tetted
te és én akkor kezdődtünk el
ezekkel a semmiségekkel és még
nem tudjuk hol fejeződünk be
de most formalinba teszem
azt a szerdát négytől félhatig
tízliteres befőttes üvegbe
zárom az érintésedet
a bodrogot a málnafagyit
a pataki várkert öreg akácfáját
a kopott kovácsoltvas padon ülő téged
a válladon boldog magammal –
és lassan szétoszlik aggodalmam
metróhuzat
ahogy futottunk lefelé a
mozgólépcsőn a Batthyányn
siess muszáj elérnem a
félkilences IC-t az az utolsó
mondtam kacéran miközben
a keletibe igyekeztünk aztán
hirtelen megálltam mert a
szemedben megláttam valamit
amitől már nem akartam elérni
le akartam késni mindent ami
engem akkor tőled elvezet
hogy itt a metróhuzatban
álljak veled egészen addig
amíg elfogy a csütörtök
és elfogy minden magamra
erőltetett szingliségem a peronon
ólmos mozdulatlanságban a
szemed zöldjében bolyongok
a legvakmerőbb jövőt képzelem
magunknak amikor megkérded
mire gondolok ijedten fordítom
el a fejem még annyira az elején
vagyunk még nem veheted észre
flegmán mondom semmire
csak a metróhuzatra – jön a szerelvény
te úgy húzol magadhoz mintha
mindig engem kerestél volna
az ajtók nélkülünk záródnak
kívül rekedünk a való világon
a te és az én metszéspontjában
kibomlik a mi történetünk
úgy kezdődik hogy meghívsz
egy fröccsre és írsz hozzám
egy verset posztmodern fröccsből
és zamatos versből szélesvásznú
képek áradnak ezt a filmet még
sokszor meg fogom nézni itt
a Batthyányn a fény most
egy kicsit elnyeli az alagutat
