Maros Márk

Prédanyelv

2023. február. 10. - 19:43

2001-ben születtem Budapesten, most is ott élek. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának harmadéves magyar alapszakos hallgatója vagyok. Az elmúlt másfél évben verseimet már nem csupán a telefonom belső tárhelyének írom, hanem igyekszem publikálni is őket. Írásaim többek között az Irodalmi Szemlében, a Műhelyben, a Magyar Műhelyben, a Családi Körben, az Új Bekezdés, a Nincs és a Napút Online portálokon jelentek meg.

Szól

Amit a megfejtés eltakar, abból faragd a verset.
Tekinteted legyen köszörült torok, hangod
megfeszített izom. Közléseidből rágja ki
magát a szó. Mint veszett vérebnek, habozzon
a jelentés szája, mossa meg szőrét vele.
Álmatlanul forgolódj a megszólalás helyén.
Ha felébredsz, edd túl az éhezést. Két mondat
közt a legrövidebb út legyen a legfeszesebb
póráz. Mint akinek nevére, csak a visszhangok
emlékszenek, mint aki megírja a levelet,
de sosem küldi el, te se hagyj alább. Legyél
a tanulság, legyél a hangsúly, legyél a pokolban
a tükröt tartó kéz, és mint érfalon a kés,
kopogj be a nyelvbe.

Prédanyelv

Nem én kértem ezt az erdőt. A sűrűjét nem én.
Kipárolog a vér a reggel ereiből. A jelentés ott marad
sóként. Azt tanították, a vadaktól féljek, pedig
a riadt préda a lábát is lerágja, ha csapdába kerül.
Enyém az évszak, amelynek nem adtak nevet.
Amit a szádba veszel, még nem lehet a tiéd.
Ha lenyelted, még nem elég biztosíték.
A nyelv a fájdalom sebhelye.
Hiába nyalogatod, mégse hagyhatod abba.
Meghallja a vadász, ha hallgatunk.
Elidőzni az értelemnél, mint egy madártetemnél,
hogy közelről ébredünk rá, kibelezett plüss csupán.
A zsákmány nem ismer szenvedést, csak kudarcot.
Az igazság nem ismer kudarcot, csak szenvedést.
Aki él, az szalad. Akit célba vesznek, még van esélye.
Aki kegyelmes, torokra megy.

Bunker

Nincs szervrendszer a megbánás alján,
csak légszomj. Leselkedik a nyelv
az agónia résein. Rezonálsz hiányoddal,
mint tűvel a cérna, mint tűvel az ér.
A tudat mögött az apa a kibetűzhetetlen
magány. Benne kelnek ki az árvaság
tojásai. Televény ösztönök.
Perforált képzelet. Homogén önsajnálat.
Minek a nyelv, ha nem is tesz semmit?
Minek a nyelv, ha meg se szólal?
Ha csak figyel, mint ledönthetetlen falak?
Nincs szörny az ágyak alján, csak búvóhely.
Hívhatod bunkernek is. Meg nem
történt háborúk elől menekülnek oda.
Rejtsd közéjük vágyaidat. Ha éheznek,
etess szomjúsággal. Ha fáznak,
takard be őket legégetőbb kérdéseiddel.
Mit ér az emlék, aminek nincsen jelene?
Mit ér a sebhely, amiben nincsen fájdalom?

Furdal

Azt mondják megérdemli
a test a szőrösödő hiányt,
én mégse tudok
másra gondolni,
csak az ismeretlen bérlők
ismeretlen bűneire,
amíg felsorakoznak
a jobb pitvar alján
a leszerelt apák.

Kiállít

A halál az élők múzeuma. Bugyorrá
süllyed a szép. Homokban fürdik
a bűntudat. Megkívánja az ördög
a jéghegyek csúcsait. Nem sejti, hogy
már nem fészkel bennük magasság,
hogy már nincs miért zuhanni.
Az esés helyén egy képkeret.
A képkeret mélyén egy játszótér.
A játszótéren egy kisgyerek
mászókának hiszi a szögesdrótot.