Demkó Szimonetta

Holddarabkák, égbemászás

2023. január. 05. - 22:33

1995. 06. 22-én születtem, lakhelyemet nem igazán tudom meghatározni, az apám hivatása miatt mindig költöztünk, biztos pontként a Zempléni-hegységet tudom megemlíteni, itt laktunk a legtöbb ideig. Szívemhez a legközelebb Kárpátalja áll, a gyermekkorom és szerelemi történeteim meghatározó része, illetve a jelenemé is.
Tanulmányaimat Nyíregyházán végeztem el hittanár–nevelőtanári osztatlan mesterszakon. Két évig gyermekotthonban dolgoztam nevelőtanárként, illetve csoportvezetőként, jelenleg külvárosi napközis tanítóként dolgozom.
A művészet – legyen szó zenéről, irodalomról, festészetről – mindig is életem fő alappillére volt, hisz a családomban sokan tevékenykedtek ezen a területen.
A versírást egy közelmúltban történt nehéz időszak feldolgozására, mintegy terápiaként kezdtem el, úgy gondoltam, jelenleg ez a forma az, amelyben a leghitelesebben ki tudom magam fejezni, és az önismeretben is sokat segített.
Sok szabadidőm van, próbálom hasznosan eltölteni, például a hulladékmentes életmód lett életem fő mozgató tere, magam készítek kozmetikai és tisztítószereket, hisz mindig is fontos volt számomra a környezettudatosság, illetve beiratkoztam egy dúlatanfolyamra is, ha a az égiek úgy akarják, tavasz végére megszerzem a képesítésem.

Nope

Egy párhuzamos univerzumban
boldogok vagyunk.
Nincs kéregetés-panoráma,
nem villog a jelzőlámpa.
Nem ringat senkit
a múlt démon asszonya,
megszűnik a jelenidejűség.
Nincs 19-es.
Történetek meg kérdőjelek,
csak pont van.
Fájdalmas hallgatás. Tárgyak.
Fehérre meszelt fal.

Epidermisz

A sejtekben letapadt a múlt,
mégis bomladozásnak indul,
ahogy az ember romantizálni kezdi.
Sebtapaszt rak rá és éjjeli démonokat.
Hidegek a falak,
az ágy nagy, összenyom parányi emberré.
Az emlékek meteorzáporok,
álmaim hullnak.

Életút

Chopin, kislányarca az otthonból.
Vacsorakészítés az őrületben.
Munkahelyi szenvedély.
56-os villamos, már elment.
Holddarabkák, égbemászás.
Reggeli hóesés,
béna karácsonyfa,
csendes Szilveszter.
Költözés,
megfáradt falak,
nem baj, kínai képeket rá.

Bécsi ruha

Már nem feszített mellemnél a ruha, gyászomban belefogytam, nem volt nagy erőfeszítés,
borult elme kellett hozzá, meg néhány átvirrasztott éjszaka.
Este az utcán sokan megbámultak.
Eltűnődtem, milyen lelkesen válogattam a ruhákat a keszthelyi tömegben.
Te örültél, hogy örülök, én örültem, hogy tetszem.

Érzelmi deficit

Új várost akartam építeni,
addigra Szodomát
kéntüzes eső pusztította el.

Mindenki a bűneiért vezekelt.
Hiéna árnyékában haldokoltam,
néha pislákoló fényem észrevetted.
Magzatburokban ragadt szerelem.
30 ezüst mindenkinek.

Átváltozások

Voltam már angyal,
szívtörésre sebtapasz.
Kötődésben szeretet.
Költő tollában fáradt sóhaj.
Bor kesernyés zamata.
Most vagyok világvándora,
Csillagoknak imádkozó leánya,
Őszben haldokló fa gyönge ága.

Családi ének

Ketten egy hétig, épp hogy megszoktam, nem hajtod le az ülőkét,
te épp hogy elfogadtad, nem teszem vissza a zuhanyrózsát.
Kitört a háború, nézünk egymásra, tudjuk mi a válasz,
néhány nap és nagy család leszünk.
Volt benne öröm, meg légy szíves most ne szólj hozzám, volt ölelés meg bocsánat.
Gyerekkacaj. Ezt szerettük a legjobban.
Elképzeltük az elképzelhetetlent.

Hajnalhasadás

Csipássá váltak a reggelek, aludtunk három órát.
Nem bírjuk a hét sávot.
Alapból gyűlöljük a számokat.
Teát iszunk, majd kávét.
Csend van.
Nincs hangod, legalább három órát kell rá várnom.
Aztán neked kell az enyémre.
Súrlódás a kommunikációban.