Fehér nyírfák

Fehér nyírfák 

ARHIP IVANOVICS KUINDZSI: A Dnyeper reggel 

A Dnyeper folyó reggel
a menekülés útja
az idő elől.

Csak megy folytonosan
a maga feje után,
ösztönösen
tudja, felmondja
hullámaival a leckét.

IVAN KONSZTANTYINOVICS AJVAZOVSZKIJ: Tájkép szélmalmokkal

Már nem az Isten malmai,
bérbe adta őket
a fiatal Don Quijoténak,
aki megfogta a szél lábát.

Don Quijotét később zavarta,
hogy oly gyorsan meggazdagodott,
nem szeretett volna
saját malmot építeni.
Biztosan nem.

De mivel Istennek hitte magát,
vissza szerette volna
adni őket a Teremtőnek,
fel akarta mondani a bérletet,
hisz az ő kezében
nem őröltek azok
sem lassan,
sem biztosan.
 
Ám Isten bebizonyította
Don Quijoténak,
hogy bárhogy is lesz,
rajta nem fog múlni semmi.

Don Quijote azóta is
szélmalomharcot
folytat.

ALEKSZEJ GEORGIJEVICS JAVLENSZKIJ: Csodálkozó fej

Mielőtt beleharap
egy érett körtébe,
már érzi az ízét.

Amikor megérinti
kislánya levetett,
koszos pulóverét,
melyen szívecskés
minták dobognak,

a szívek hirtelen
helyet cserélnek.

NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS JAROSENKO: Vakok

A vakok Isten országából
jönnek.
Már szembenéztek
a Teremtővel.

Most napszítta botjukkal
keresik a biztonságos utat
visszafelé.

Egyiküknél óra van.
Hiába húzza fel,
nem ketyeg.

KAZIMIR SZEVERINOVICS MALEVICS: Fehér alapon fehér négyzet

A jövő tükörképe
tovább él.

Fehér alapon
fehér négyzet.

A fehérben
minden szín feloldódik.

Életünk túloldala.

VASZILIJ GRIGORJEVICS PEROV: Dosztojevszkij arcképe

A bűn és bűnhődés
egy és ugyanazon folyó
két partja.

A folyón keresztben
álló hajó
maga a megfeneklett
igazság.

Azt is mondhatnánk,
egy forgalmas átjáró.

ILJA JEFIMOVICS REPIN: Dmitrij Mengyelejev kémikus

A táblázatban
mindennek megvan
a maga helye,
minden elemnek,
legfőképp annak,
amit még fel sem fedeztek.

Csak az ő helye volt
bizonytalan,

a tűz, a levegő,
a víz és a föld
azonban naponta
imádkozott érte.

MARIANNE VON WEREFKIN: Vidéki út

Asszonyok,
fehér kendőben,
minden mozgásban van
körülöttük,

az út,
a folyó,
az egész táj,

csak ők nem
haladnak előre.

Ha egy lépést is tennének,
elhagynák e helyet,
e földi világot,

kikerülnének a képből.

SERGE POLIAKOFF: Vörös és kék kompozíció

A vándorcigányok mohón
falják 
a visszajáró kenyeret.

Tűz és víz
erősítik egymást.
Megtörténik.

A visszaemlékezés kivágja
a fényképen szereplők
arcát.

VASZILIJ VASZILJEVICS VERESCSAGIN: A háború apoteózisa (1871)

Koponyák, 
fejetlenül és hanyagul
egy halomba hányva,
egyenesen a halál
torkából.

Akár a marharépák,
amikkel 
a jószágot etetik.

Fekete, éhes varjak,

károgás,
csalódás, szomorú ballada,
népköltészet.