Csornyij Dávid

Nem jó helyen lakik a szíve

2023. szeptember. 01. - 12:07

Kárkapcsolat

paradoxon

Felmelegíteném a szívet,
ha éhezem,
a berögződés impresszív,
magába zár, és nem enged.
Ha beteszem ebbe az életmikróba,
csak a széle lesz forró,
a tartalma megmarad hidegnek.

Tetején a rózsazsír
táplálja az undort,
így nem veszem komolyan.
Ez lenne az étel?
Visszatér a fémburokba,
megvilágítva ünnepelteti magát:
én vagyok a szív,
én vagyok a te vacsorád,
ujjong, majd szikrázik.

Ha lejárt az ideje,
gyorsan kikapom,
égeti a kezem,
az elengedés változást színez,
így gyorsan az asztalra teszem.

Emlékszem, ahogy megetted.
Megetted előlem.

Hit

Nem jó helyen lakik a szíve. Ezt állítja.
Ez a test gyorsan elhasználódott,
beteges, állandóan hidegek a végtagok.
Magában beszél,
háborog, végtelent szorongat.
Az Úrhoz könyörög,
de Isten asztalán fröccs az ima,
és ő nem alkoholista.

A füst utat tör magának a porfelhőben,
kutatja a neki szánt új ösvényeket,
hány maratont kell még futni?
Vézna válla kihúzza magát, hadakozik.

A hússal van a baj,
végtelen vita a tudattal,
teli torokkal téved,
közben jéggé lesz a lélek.
Pedig,
ha láttál lelket,
tudhatod,
amikor boldog,
mind az öt csóvája
pislángmód táncol,
melegíti a kezed.

Endorfinhiány,
az idegrendszer időben kapcsol,
összeomlik,
a test lehűl, Ő ennek örül,
mindig is kíváncsi volt,
meddig lát az,
aki nyitott szemekkel felejti
utolsó tekintetét a plafonon.