Mit gondoltak az olvasók az idei Ünnepi Könyvhétről? Múlt héten filmes stábunk erről kérdezte a Vörösmarty téren dedikáltató járókelőket. A kisfilmben két alkotó is megszólal, kizárólag olvasói minőségében.

Az Irodalmi Jelen filmes csapata a Vörösmarty téren járt, hogy azoknak is megmutassa, milyen volt a 93. Ünnepi Könyvhét, akik a határontúl vagy vidéki településeken élnek, és nem tudtak részt venni a budapesti könyves eseményen.

Az Ünnepi Könyvhét nyitónapjának hangulatát Csornyij Dávid rögzítette kamerájával.

A 12 csillagjegyről másképp

Húsbavágóan aktuális kortárs regény. Villáminterjú a szerzővel.

Egyes járatokról nem szól a menetrend.
Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,
ahol monarchiás, szűk alagutakra
a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.
Itt várják őket, kik már élni nem szeretnek,
és útra kelnek, mint az őseik.
A Latorca-hídon elvesznek a ködben,
s Csapra már csak a mozdony érkezik.
 

Bálint-napi szerelmes versvideó Böszörményi Zoltán verseiből Tallián Mariann és Lázár Balázs előadásában

Csornyijd Dávid és Szalai Klaudia kisfilmje Lőrincz P. Gabriellával a Könnytelen madonnák című kötetről.

Böszörményi Zoltán adventi hangosverse

Szabó Fanni hangosverse

„Lábujjaid újszülött ötösikrek.

Terrakotta törzsüket csókolom.

Tükrös gyöngyház-feje van mindegyiknek.

Hideg patak fut végig combodon.”

(Faludy György: XXXIV. Fülledt éjszaka, 2)

Csornyij Dávid A jelzőlámpák diktatúrája című debütkötete vékonysága ellenére alaposan húzni fogja minden fölkészületlen olvasó zsebét, hisz a kivétel nélkül a létezés sötét oldalán bolyongó, komor, kétségbeesett, tragikus szabadversek mentális hatása körülbelül félúton sötétlik Cioran és Sade márki könyörtelen világa között.

Neked adom a tavaszt vászonszatyorban
és Bohémia dédelgetett pusztulását.
Szeánszunk innen is disszidált, 
szimbiózissá alakult a csodavárás. 
 

Csornyij Dávid felolvas

„A Nagy Medve az égben,
egy szív-báli barátom
sorsom egy csillagképből
követi messzelátón.”

A költészet trendi című, középiskolásoknak kiírt pályázatunk megosztott I. díjas alkotója különleges időutazásra hívja az olvasókat.

Le Julianna Phuonglinh szelfivideója.

A szorongó, semmivel nem magyarázható bűntudat könyve ez. Azoké, akiknek bokájáról – szemben a „tökéletesek armadájával” – kishalak cuppogtatják az elhalt részeket, akiket csuklyás jelenések kínoznak, és úgy érzik, itt lakni már nem lehet. A világunk ez, ha beismerjük, ha nem, ahol a káosz a törvényszerűség – és néha azt reméljük, legalább egy hosszú hallgatás leszünk, igazi téttel.

Kertai Csenger a májusi Irodalmi Jelenből olvas fel