A térbe kút ömölt

Biológia

1
A folytonos kimondás 
ágas-bogas hálójában
önként kutatunk
országnyi odút, 
hézagok nyugalmát,
vadalma-törekvést,
barlangrajz-világosságot.

2
Zárt ajtók mögül
tükörtojásillat szivárog.
Még itt van (már nincs itt),
már eltűnt (még nem jött)
a héj hártya-dobbanása.

3
Elfáradt éjjeli tószemen
szeplő-szerény tajtékkal
csillagjátékot hord a szél
állapothatárra sodró időtlensége.
Víz hull a föld alól. 

Vasárnap van

Álmos hólyagokat fúj a nap
a sarki oszlopon henyélő cirkuszi plakátra.
Az utca pora percek óta
egyetlen kósza autó gumijának
puha nyomában leng.
Apró lények ugrálnak elő
a közparkban lihegő bokrok mögül, 
műanyag motorok nyihognak a sétányon,
egy konyha csempeburkolata
leveti száradt olajgőz-ruháját,
kerge cseresznyemagok
szökdécselnek szemeteskosárba,
törődő zsírral kenődik 
egy karéj ropogós kérgű házikenyér,
büszkén serceg egy szelet 
kockásra potyolt karaj
a tavalyról sültsajtos, kerti grillrácson,
és fodros sörhab pöttyözi a feltűnően
higgadt, kobaltkék eget.
Olyan vasárnap ez,
amikor minden a helyén van,
és ha hétfő lenne,
minden egészen máshogy lenne. 

Háló

              (Tőke Csabának)

Föld hull majd, és iszonyúan kopog.
Tudom, mert láttam az időt,
ahogyan elrobog közömbösen, árván.
A hajamban egy formátlan rögöt
még morzsolok.

Figyelmem, bánatom, félelmem,
örömöm osztódott tebenned.
Szeretlek, mint apját a gyermek. 

Éltem vagy élek?
A csontjaimat számolom,
megvannak, kemények.

Ha akarod, elmesélem: az iskolában egyszer
megtorpant az idő folyása.
A lineáris szakaszokra bomlott.
Kabátlobogás, hullámverés.

Az igazságtalanságnak vannak alakzatai
úgy képzeljük, de már fosztás nélkül sincs,
ami van, az: aktuális állapot.
(Aktuális állapota: boldog, megfagyott).

Aktuális állapota: visszaszámol fejben.
Számolja a fenyvest, a bérceket,
a szentül profán kék eget,
néhány arra tévedt felhőt.

A vonat elment.
Elvitt egy élőt, ha rangsorolni lehet,
nem akármilyet, akinek szemében
az értő fény rostokat tükrözött, hálót.
A következő állomásra halott érkezett.

Számolom a csontokat, a perceket.
Érted vagy értem?
A részem kiszolgáltatottságát
most is félem, az arcodat betakarták.
A térbe kút ömölt.

Annyi szó meg értelem vigaszt kutat és talál,
én azt akarom, ami igaz.
Az, hogy én itt vagyok, és te sehol,
nem megoldás. 
A sehol keményebb a köveknél, a csontnál.

6 óra

Lehajolok, felveszem a kenyérhéjat a földről,
valami itt kizárólag emberi,
a 6 perces tésztát leszűröm,
egységes és kaotikus,
áramtól zümmög a számítógép,
irányba áll, merről hová,
a mobilt tölteni teszem, 
folyamatos a változás, 
zoknikat párosítok, egy hiányzik,
a fejlődés biztató hologramja,
rántást kavarok, leég a tej,
elgondolhatóba passzírozás, 
elpakolom a legót,
összeállítható készenlét,
kicserélem az ágyneműt,
fátyol alól az álomnak van hangja.
Vizet öntök az orchideára.
Gyökerei a levegőben óvatosan tapogatóznak.
Bevilágít egy fényszóró az ablakon,
részecske- és hullámlejtéssel 
körbesétál a falakon.

Módhatározás

Bizonytalanabbul, mint a 
csigalépcső mozgó folyosóján
korlátba ütköző homály,
szebben a hóesésnél,
a folyóparton várakozó cipő 
makacs mozdulatlanságánál árvábban,
és tettre vágyóbban a tüskéivel 
égre törő időtlen vaskapunál.
Lelkesebben az erdő avarját
először felfedező gyereknél,
ám tehetetlenebbül a kövek 
közé szorult szélárnyéknál,
és kéretlenebbül 
a szögesdrót-kerítés tövében töltött 
13 percnél,
a csonka világítóablakon beszűrődő
végtelenül egyenes fényben
álló asztal hogyan lehet?