Oláh András

Odakint ősz van, hideg szél szurkál

2024. április. 22. - 10:33

hazudni valami igazat

hazudni kell valami igazat
mielőtt elalgásodnak az álmok…
hideg a zuhany szisszen a vízcsap
kotyog a kávé szól egy rádió is
– valaki másé – rohanni kell
odakint ősz van hideg szél szurkál
ingerelnek a tócsák az utcán
bekövetkezett hát amitől féltünk
már az indulás is bujkálásra épült
el kell engednünk titkainkat
– fájtak tegnap is ma is –
miért akarjuk makacsul mégis
hogy maradjon ami múlik

árnyékban

egy percre még megszökött előle a halál:
mintha mondani is akart volna valamit…
talán csak a fájdalom vezette vissza a perzselő hiány
– szerettem volna megosztani vele valami fontosat
ám ott az ágya mellett dideregve elfogytak
a szavak… a feszülő test és a monitorra zsibbadó
tekintet közé gyűrődve éreztem: nem léphetek
hozzá közel többé már soha

kifosztva

az idő folyton kibabrál
velünk: gyorsan temet
s nincs ami marasztaljon
a napszítta kerti asztalra karcolt
jeleket már senki sem érti
feladtuk az utolsó fedezéket is
átírt szerepek és átírt
történetek hűvöse altat
összeesett az utolsó szó is
csupa üszök az alkonyat
magamra zárom hát a csöndet
és visszaköltözöm
emlékeink zsákutcáiba