Rabok

Bagoly Andreának hívnak, és 19 éves vagyok. Erdélyben születtem, és jelenleg is itt élek. Kovásznán nőttem, nevelkedtem, egy szép kisvárosban a természet szívében, és ez lehetővé tette számomra, hogy figyelhessek: embereket, gesztusokat, arcvonásokat, a természetet. A költészetemre jellemző a finom, érzéki megfigyelések átadása. Szeretek ezekre a jelentéktelennek tűnő, apró részletekre építkezni, számomra csak így születhet meg a költészet, s maga az élet is. Idén ősztől a Babeș–Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakára fogok járni, hogy egy másik álmomat is megvalósítsam. Szeretnék jó szakemberré válni, csiszolódni, jobb emberré válni, szeretnék tökéletességet tanulni mindazon emberektől, akiket legtöbbször tökéletlennek, hibásnak vélünk. Kreatív, vidám, a sötét felhők mögül is kimosolygó embernek tartom magam, és hiszem, hogy sikerül beteljesítenem az életcéljaimat, és ebből tovább is adni valamit a világnak. Fiatal korom ellenére sokszor idős léleknek érzem magam, aki minden tettével arra törekszik, hogy pozitív és értékes nyomokat hagyjon maga után. Egy mottót igyekszem mindig követni a hétköznapok során: ne csak úgy legyél, hisz a létezés önmagában csak monoton ballagás, ha közben nem élsz! Hát kezdj el élni!

Csend

Hideg vízbe
mártom kezem,
hínárujjaidat
két kezem közé
úgy fonom.

Ünnep

Ajtód elé leguggolok.
Hideg van.
Szeretném hinni,
hogy a nappalidban
még ég a lámpa.
Valaki ajtót nyit:
a ház asszonyát nézem –
arany és egy kis barna.
Úszom a színekben.

– Hol vagy már, anya?

Délibáb

Karjaidba veszel,
miközben repülőnek
képzellek.
Így járom be
ezt az egész,
óriási teret.
A meteórák tetején
felhőcsatát játszom

Tejút

Porszemekre bomlik
száz apró égitest
a Tejút Birodalmában, 
odafönt
a Leonidák
versenyt rajzanak.
Egy csillagon ül 
Müia, égi kórust vezet,
a nappali nyugalomnak
nyoma sincs már bennem.
Már ébred az izzó város,
éled a csavargó
legféltettebb álma,
kinéz hát az ablakon,
minden gondolatát
megzabolázza.
Miért néz mindig 
az emberfia hátra?

Rabok

Kopott rabruhánk alatt
zörögnek csontjaink.
A cirkusz tragédiába torkoll:
ezrek tapsolnak, 
ha eljöhet
a birkának halála.
A kincs jobban világít,
ahol a rabló 
kegyetlen.