Most merre
Kabdebó Lórántnak
Háttal állt minden időnek,
görnyedt a középpont felé.
Kutatta a nincset, egyre szólította,
létezel te, egy igaz Isten. Végül
fölemelte a tekintetét.
Lelke kihajlik a bronzból.
Szája szögletén, Uram, most merre.