Természetes Bor

Remeridián 

A legordasabb hazugság,
amit a gótikus épületek 
bariton hanggal mesélni tudnak, az,
hogy aki jól csinálja,
az élvezeteket bölcsen porciózza,
az képes a megérkezésre.

Bordó palástokban dobszóra sétáló 
sustorgó főpapok 
és
önmagukat hegedűszóra
vérrel bekenő, tölgyfaodúban
élvezkedő bábák is tudják, 
hogy a megérkezés hazugsága nélkül
nem maradna, ami tartaná
a kupolákat,
betemetné a törmelék
a festett arcú tevékenykedőket,
a névjegykártyákat,
a bézs kalapot viselő,
divatosan kávézó kisasszonyokat,
a hölgyeket, akik ebédelnek,
messzeségig ellátszó fénycsóvákat,
dobozba záró alkimisták
üzenik kódokkal festményeken,
hogy a megérkezés hazugsága nélkül
csak a jövés-menés marad,
az idő illúziója nélkül
lehetetlen értelmet adni,
az idő illúziójával pedig
lehetőséget adunk 
az értelemnek. 

Inadekvát kinesztézia VII. 

Egyetlen hang szűrődött be a konyhába, 
egy ismétlődő és közeledő csoszogás hangja,
hogy nem tapad örökre a talpához a járólap,
gondolhatta volna, aki a konyhában ül,
de nem gondolt ő már semmit,
ahogy egyre jobban hallatszott be a csoszogás,
egyre hidegebbek és erősebbek lettek a fények,
egyre inkább tűntek el a szagok,
egyre kevesebb por maradt a levegőben,
mire az ajtóhoz ért, s a kilincset lenyomta,
egy frissen felújított rendelőhöz hasonlított
az egykor kovászosuborka szagú konyha,
a szobában már rég nem látott 
általános iskolai osztálytársként cseverésztek,
annyi kérdésük volt egymáshoz, és annyi 
elfeledett közös emlékük,
így érkezik mindenkihez,
aki végig tudja, hogy mi az elkerülhetetlen,
aki megadja a bizonyosságnak, ami a jussa,
aki nem csinál magából bohócot,
aki nem kezd mondatot úgy, hogy majd én,
aki beletörődött, 
aki koravén, szomorú szájú gimnazista volt,
aki keretezte a napjait, hogy jelezze, hogy az időt
csak mi tettetjük egymásnak,
mindenkihez így érkezik
aki soha nem tagadta, hogy találkoznak,
aki nem sóhajtozott a világ irányán,
s máson sem, ami fiktív,
aki az önámítás helyett 
a kertészkedést választotta, 
így érkezik,
esetlenül, kedélyesen,
bágyadtan és megengedően,
boldogok az örök kiábrándultak,
mert övék a halál. 

Természetes Bor

Természetes bor – ezt rendelte a pincértől abban a tudatban, hogy
ezeknek a konkrét szavaknak ebben a sorrendben van értelmük,
hogy lehetne a bor természetellenes, gondoltam,
amikor a bor ott lakik egy kis vityillóban,
ahol már a vasút sem halad át,
két nagy nemzet, a természet és a kultúra határán,
mivel hogy én egy olyan helyről jövök, 
ahol a bor tömegesen folyik, de ünnepi,
a mindennapi ember elérhető luxusa, 
de ő kiveszi a szürke panelekben ülő nagybátyáink kezéből, 
és rárak egy osztálycégért,
kasztcégért inkább, természetes bor,
megmutatja, milyen periférikus vagyok, 
ez az oroszlánnyi férfi
abból a földből jön, ami Heller Ágnes szerint 
egy kibírhatatlan sivatag,
de hát mit is tudna csinálni egy bicikliző majom
egy masnival a fején és sállal a nyakában
egy bebiciklizhetetlen területen,
amelyet azért hagy el, hogy visszatérhessen oda
az erszényes oroszlánom.