A gyermekelőadás készítésének fifikái

A Kolozsvári Ünnepi Könyvét keretein belül mutatta be dr. Egyed Emese Zorkóczy Zenóbia A gyermekelőadás készítésének fifikái című kötetét.

A könyv a kolozsvári Exit Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban, és a kiadó ugyancsak jelenlevő igazgatója, Nagy Péter megemlítette, hogy akkora volt a kereslet a kötet iránt, hogy már a második kiadás példányai vannak forgalomban. Mert valóban, a kötet olyan műhelytitkokat árul el a hatásos és művészileg magas színvonalú gyermekelőadások létrehozásáról, amivel gyakorlati kézikönyvvé vált a pedagógusok és a művelődésszervezők számára.

De mindezen túl, egyben olvasmányos vallomás is a könyv a szabadúszó színészi lét és életforma szépségeiről, elhivatottságáról, nehézségeiről és gondjairól is.

„Iskoláról iskolára, faluról falura járva, évi 100-200 előadást, foglalkozást tartottam a magyar gyermekeknek az elmúlt 25 évben.”

A szerző által létrehozott versszínház-jellegű gyermekelőadások igényes nyelvhasználatra buzdítanak, felhívják a figyelmet a magyar nyelv kivételes és különleges zeneiségére és a nyelvünkben rejlő játékos lehetőségekre. A mai rohanó életben, amikor egyre ritkábban és kevesebbet olvasunk, az ilyen jellegű előadások ébresztenek rá bennünket nyelvtudatunk fontosságára, és az anyanyelvünk szinte muzsikáló zenei szépségeire. A versek a prózánál tömörebb, drámaibb kifejezőmóddal bírnak a színpadon, és a bennük rejlő humor és a tréfás fordulatok is csattanóbbak, hatékonyabbak.

Zenóbia a saját kisfián (aki időközben már nemzetközi szinten elismert feltalálóvá cseperedett) „tesztelte” legelőször az általa létrehozott előadásokat, és a gyermeke visszajelzéseit és szellemi igényeit figyelembe véve kialakított egy roppant dinamikus előadásmódot és stílust, amely a drámai történetek, a zenélő versek, a meglepő szituációk és a humortól robbanó szövegek által kimozdítják a kis nézőket megszokott komfortzónájukból, és interaktív, közös játékra bírják őket.

Különösen fontos az előadás precíz dramaturgiája, mert az egymás után elmondott versekből még nem kerekedik előadás. „Színpadi műfajról lévén szó, nagyon fontos itt a cselekmény, a fordulat, a feszültség, a drámai felépítés.” Vagyis az előadónak a kiválasztott versek, vagy irodalmi szövegek köré egy jól felépített és működőképes kerettörténetet kell megalkotnia.

De magában még ez is kevés, mert „csak” szövegekkel nem lehet lekötni a nagyon erőteljes hatású, akciódús internetes játékokon szocializálódó gyermekek, fiatalok figyelmét. Egy olyan művészi „koktélt” kell az előadónak összekombinálnia, amelyben minden művészi eszközét maximálisan felhasználja a mozgásművészettől a zenéig, a szépirodalomtól a hangakrobatikáig. A végeredménynek olyannak kell lennie, hogy a kis néző azt mondhassa: „ez igen… ez érdekesebb, mint a kedvenc számítógépes játékom… ilyenben máskor is szívesen részt vennék, ilyenre máskor is örömest eljönnék!”

Ha elkészül a gyermekelőadás, következik az előadásszervezés olykor abszurd félreértésekkel, értetlenkedésekkel dúsított, máskor pedig komikus, sokszor pedig siralmasan nehéz göröngyös útja, folyamata. A legjobb előadást nem könnyű eljuttatni a végső „fogyasztóhoz”: a gyermekhez, mivel szinte minden alkalommal meg kell küzdeni a feltornyosuló adminisztrációs és logisztikai nehézségekkel. Az elkötelezett, a művészet iránt nyitott és fogékony pedagógusok, iskolaigazgatók, óvodavezetők és kultúrházi igazgatók az egyetlen segítői az előadónak ebben a munkában.

A sikeres szervezést követi a kiszállás a falvakba, kisvárosokba, vagy a többnapos (olykor többhetes) turné, amelyeknek hangulata a Petőfi-korabeli vándorszínjátszás emlékeit idézi fel. Az előadóművész ilyenkor naponta akár több száz kilométert zötyög a saját autójával a hepehupás vidéki utakon, iskolai bentlakásokban, egyházi szálláshelyeken száll meg éjszakára, hogy eljuttathassa a produkcióját a célállomásaira, az őt váró, visszaváró gyerekekhez.

Számos vidám emlék, jó néhány keserű tapasztalat és az azokból leszűrt tanulság felelevenítése fűszerezte a könyvbemutató hangulatát. Felszólalt a jelen levő Ambrus Emese dokumentumfilm-rendező is, aki elkísérte egy turnéjára Zorkóczy Zenóbiát és Európa kis utcája – Rosszcsont Zénó kalandjai címmel egy 50 perces filmet forgatott a szabadúszó előadóművész viszontagságos kiszállásairól. Lakatos Róbert filmrendező, egyetemi tanár pedig magát a filmet méltatta néhány szóban, illetve a Zorkóczy Zenóbia színművésznő elhivatottságát, önfeláldozó munkásságát és nem utolsósorban a bátorságát dicsérte.

A hallgatóság körében több, egy hajóban evező szabadúszó előadóművész kolléga is jelen volt (talán utolsó mohikánjai ennek a kihalás szélén álló, illetve halálra ítélt műfajnak), akik Egyed Emese felkérésére egy közös csoportképbe álltak fel Zorkóczy Zenóbia köré, jelképesen éreztetve az együvé tartozásukat, kölcsönös, egymás iránti tiszteletüket és támogatásukat.

További képek a lapozható galériában!

Fotók: Zilahy Csaba, Kovács Réka