Egybeesés és szembenállás

A 2020 februárjában indult Országút művészeti folyóirat egyik legmarkánsabb, legdinamikusabban fejlődő rovata a képzőművészeti. Köszönhető ez Bánki Ákosnak, a rovat és jelen kötet szerkesztőjének, valamint az Országút Galéria kurátorának. A rovat súlyát az is jelzi, hogy a 2022-ben megjelent irodalmi válogatás (Az Országút Antológiája ’20–’21) után, 2023-ban a képzőművészeti rovat hároméves terméséből született válogatás, Országút képzőművészeti antológia 2020–2022 címmel.

Az évi több száz cikkből négy témakörre osztva hatvanhét írás került beválogatásra az antológiába. Annyi megszorítással, hogy terjedelmi okokból csak a kortárs magyar képzőművészet tendenciáira fókuszált a kötet szerkesztője. Ám a rovatra jellemző sokszínűség és nyitottság, hogy művészeti irányzatokon, csoportokon felülemelkedve az egész képzőművészeti szcéna orgánuma kíván lenni, az antológia szerkesztésében is kitapinthatóan jelen van. Zelnik József Nyúl az Országúton című bevezetője is ezt az irányt jelöli meg vállalt célként, mikor Cusanus filozófiájának és metafizikájának alapfogalmából, a coincidentia oppositorumból indul ki. Eszerint az ember az igazság megismerésében mindig bizonytalan marad, mert akármit ragad meg, annak rendszerint az ellenkezője is igazolható. Így a művészeti élet is leírható a cusanusi egybeesések és szembenállások dinamikusan váltakozó viszonyrendszerével:

„Az Országút lap és az Országút Galéria létrehívásának előzményei a múlt század hetvenes- nyolcvanas éveire nyúlnak vissza. Ott munkálódott ki az a gondolkodás, amely napjainkra ezen a két fórumon próbál megmutatkozni [… ] Azt, hogy mi történt, talán csak akkor láthatjuk igazán, ha az időszak négy, sokak által meghatározónak tekintett művésze kvadrátjába helyezzük az akkor elindult mozgásokat. Ez a négy művész Andy Warhol és Joseph Beyus, Magyarországon pedig Erdély Miklós és Makovecz Imre. Felületesen szemlélve kevés ellentétesebb világot ismerünk, mint ők ketten-ketten. Viszont ezek olyan ellentétes világok, amelyekben a Cusanus mester által meghatározott coincidentia oppositorum magas szellemi szinten munkálkodik. Mind a négyen az emberi emlékezetbirodalom feszélytelen vándorai voltak, bezárva és kinyitva ennek a tudatuniverzumnak az útvesztőit és új ösvényeit.”

Ez a sokszínűség nemcsak a képzőművészeti ágak szempontjából igaz a válogatásra, azáltal, hogy a festészet mellett hangsúlyosan jelen van a grafika, a szobrászat, a fotó- és textilművészet is. De abban is megnyilvánul, hogy szinte azonos súllyal szerepelnek a kötetben a figuratív és a nonfiguratív művészeti irányzatok képviselői, ezen belül is a fotórealizmustól a mágikus realizmusig, a geometrikus absztrakttól a gesztusfestészetig terjed a sor.

Az első fejezet, az Arcok és pillanatok a kötet legterjedelmesebb egysége. Ez tartalmazza a cikkek felét, harminchárom írást. Elsősorban olyan, már pályájuk csúcsát elért művészek munkásságát állítja fókuszba, akiknek pályaindulása vagy épp beérkezése pont a Zelnik által idézett hetvenes- nyolcvanas évekre esett, mint Szabados Árpád, Elekes Károly, Pinczehelyi Sándor, Konok Tamás, Reigl Judit, Kárpáti Tamás, Deim Pál, Hager Rita, Stefanovits Péter, Barabás Márton, Kő Pál, Korniss Péter. De helyet kapnak itt írások olyan művészekről is, akiknek életműve csak mostanában került reflektorfénybe, mint a Zuglói körhöz köthető Molnár Sándor és Hortobágyi Endre, a francia földön sikeressé vált Major Kamill vagy a Peter Grenaway filmjeinek látványtervezőjeként világhírűvé vált grafikus, Horkay István. S ott vannak ellenpontként a fejezet másik szálán a fiatal, illetve a középgenerációhoz tartozó alkotók: Ezer Ákos, Szőllősi Géza, Mátrai Erik, Szőke Gáspár, Baráth Áron, Szlávik Barbara művészetét bemutató elemzések. Sőt a fejezet lezárásaként két művészcsoport, a középgenerációt képviselő Budapest Art Factory, illetve a pályájukon most induló fiatal alkotókból álló népszigeti Skurc Group tagjai is bemutatkoznak. Ezek az írások azért is figyelmet érdemlőek, mert a kortárs művészeti élet máig tabuként kezelt kérdéseit feszegetik, mint a mecenatúra helyzete, az önmenedzselés és művészeti marketing fontossága, valamint a művészet monetizálása, azaz pénzre váltása.

A második, Művek és gondolatok című fejezetben találhatóak a kötet legizgalmasabb írásai. Átfogó tanulmányok olvashatóak itt, mint Katona Anikónak a magyar grafika helyzetét bemutató sorozata (Színielőadás képekben, Ecsettől a számítógépig, Plakátokkal a változásért), Máder Indirának a kortárs kárpitművészet tradicionális gyökereit vizsgáló elemzése (Kárpitok szakrális üzenete), Mészáros Flórának a XX. század második felében új hazájukban, Franciaországban sikeressé vált magyar képzőművészek munkásságát áttekintő írása (Külföldre emigrált magyar alkotók a rendszerváltás tükrében) és Lisányi Endrének a gesztusfestészet magyar történetét feltáró cikke (Magyar Gesztus). A fejezet másik vonulatát a magyar művészetet nemzetközi kontextusba helyező esszék alkotják. Ide sorolható Zelnik József három írása, A képalkotás kétségbeesése, A képalkotás böjtje jövel és Mennyből a festő, valamint Galácz Judit összehasonlító elemzése, a Gruber és Czézanne. Egy fiatal festő útkeresése.

A harmadik, Találkozások, beszélgetések című fejezet a rovatban megjelent művészinterjúkból válogat. Ebből a tematikus egységből érdemes kiemelni Rév Júlia beszélgetését Orosz István grafikussal egy kései, eddig ismeretlen Leonardo rajz felfedezésének titkairól (Egy ismeretlen Leonardo). Az anamorfikus torzítással készült arckép I. Ferenc francia királyt ábrázolja, aki az olasz mester időskori mecénása volt. Így logikus a feltevés, hogy a XVII. században élt francia szerzetes, Jean-François Niceron könyvében fennmaradt másolat mára elveszett eredetijét Leonardo alkothatta.

Végül az utolsó, Tárlatok, távlatok fejezet az Országút Galéria eddig megrendezett kiállításaiból szemezget. A Tóth Angelika, Orosz István, Gaál József, Szurcsik József, Jakatics Szabó Veronika, Takács Márton, Szittner Andrea, Kondor Attila, Dorogi János, Baksai József munkáiról szóló elemzések így átfogó képet adnak a galéria profiljáról és a művészeti szcénában elfoglalt helyéről.

A gazdagon illusztrált kötet reprezentatív áttekintést nyújt a kortárs magyar képzőművészet jelenlegi helyzetéről, nemcsak a szakemberek, de a kortárs képzőművészet iránt érdeklődő nagyközönség számára is élvezhetően, hogy ne csak nézzünk, lássunk is.

Országút, Képzőművészeti antológia (2020 – 2022) Szerkesztette: Bánki Ákos. Magyar Szemle Alapítvány, Budapest, 2023.