Erdély. csak egy nyári éjszaka.

Létgyakorlat

csak visszaúszni a felkelő napig.
kivájt szemekből kirázni könnyet. 
hallgatni a csattanó habokat, 
amint gerinceden összetörnek. 
ülni a mólón egyedül. 
fütyörészve lógatni lábat. 
rágyújtani az eldobott
csikkekre, amik rádtaláltak. 
várni. mikor is hasad.
hörgő tüdődben a reggel.
tintakék a távol. bedobod
szívedet a végtelennek.

Erdély. csak egy nyári éjszaka.

riadt villamos az ázott föld szagában.
szanaszét verdeső legyek.
csak egy éjszaka, amit mindig újra játszok;
krisztuspózban, fénykereszteken.

csak egy éjszaka; tüdőmben dorombol.
dobhártyámon alvó madarak
nyújtózkodnak távolabb a gondtól,
míg faltól falig tépdesem magam.

csak egy éjszaka. fekete fehéren.
sebes számban eltévedt szavak,
koporsók, mit sírva eltemettem;
Erdély. csak egy nyári éjszaka.

[láthatatlanul]

soha nem írtam a szerelemről 
most sem fogok
hímzem arcomat a szélben 
nyújtom kezem a csillagok felé 
nehéz kabát lehúzza vállam
akaratlanul 

most ha a szerelemről írnék 
azt mondanám 
búzavirág viháncol mögöttem 
mert szoknyád csiklandítja köldökét 

de csak a város és embertelen 

hogyan is írhatnék a szerelemről 
az azbesztről pattogó esőben 
még homlokom mély ráncaiban 
eltűnnek a madarak
láthatatlanul 

csak rejtőzködőm 
a tüdőmbe szorított levegő panasz 
talán még meghallja valaki
ha kiengedem

(ezek csak mondatok szavak)

ezek csak mondatok szavak
homlokomon rozsdás rácsok 
lélegzetvétel míg akasztanak 
cédrusok illatához

ezek csak mondatok szavak 
városokban hagyott ébredések 
kagylóktól nyüzsgő partszakasz 
rettegés reá ne lépjek 

ezek csak mondatok szavak 
elengedett kezek lüktetése
húsomba vágott ablakoķ 
hogy lenézhess a mélybe