Hidegfront

Vízben

Vízben fogantál,
a tenger jóságát örökölted,
és a lebegést,
te elúszhatsz a titkos sziget mellett,
hogy megismerd
a feltámadás-vérű nemzetséget,
akiket a nappal koronáz;
ők éjjel is nappalokról álmodnak,
így élnek örök fényességben.

Fehér csontból van a bőrük,
olyan kemény,
lehetetlen bennük kárt tenni,
sebezhetetlenek,
igaz, még soha nem jutott eszükbe
magukat vagy másokat bántani,
nincs is rá szavuk,
ha beszélnek, szájukon fény árad ki,
ha beszélnek, csak azért teszik,
hogy általa növesszék az erdőket.

Hidegfront

Sziklaszirttel, hullámtöréssel álmodsz,
miközben a szomszédos ház szélkakasa nyikorog.
A hidegfront átvonulása 
szélfordulással jár,
olyankor mindig az északi erdő zúg hangosabban,            
olyankor mindig tengerről álmodsz, és        
teljesen nem ébredsz fel napközben sem.

Minden perc szétrebbenés,
gyakoribbak a késések,
sejteni lehet, hova fújja olyankor                    
az órákat a magasabb légáramlat.

Szarvascsorda dübörög át,
patadobogásukat mellkasodban is érzed,
akár légtömegek összetorlódását a magasban.
Egy apró erecskét összeroppant
a légnyomás, nem tűnik fel,
de egy nyári emlékedben megváltozik
ruhája színe és egy-két vöröses hangulatú mondata,        
ezentúl mindig rosszul emlékszel vissza,
pontatlanul, fátyolfelhősen.
Fájdalom hasít a tarkóba,
bolyongásban felismerés,
fel- és lebukik a parthoz közel egy bálna,        
a tenger nem tükrözi olyan pontosan az eget,
mint a kisebb tavak,
a frontokat jellegzetes felhőképek kísérik,
az Atlanti-óceán felől érkező gondolatok
többnyire csendes esőt hoznak.