Orvostudomány az irodalomban
„Praesente medico” – Orvostudomány és irodalom címmel kétnapos országos konferenciát rendezett 2024. október 24–25-én a veszprémi Sziveri János Intézet – Közép- és Kelet-Európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont. A konferencia helyszíne a barátságos Pannon Köztér közösségi helyiség volt az egyetem E épületében. Tanulsága a konferenciának az interdiszciplináris jelleg középpontba helyezése.
Orvosírók és író orvosok a magyar és világirodalomban; Orvos karakterek és alkimista figurák a világirodalom horror klasszikusaiban; Orvosi és vagy anatómiai témák megjelenése szépirodalmi szövegekben; Orvosi és/vagy anatómiai témák megjelenése naplókban, levelekben, hátrahagyott iratokban. Ezek a témamegjelölések gazdag példatárral jelentek meg a konferenciafelhívásban még július közepén a veszprémi Sziveri Intézet felhívásában, Arany Zsuzsanna docens, az Intézet vezetőjének szervezésében. A felhívás ugyanúgy szólt az irodalomtudomány területén tevékenykedőknek, mind az orvostudományban otthonosan mozgó akár orvosoknak, mentálhigiéniás szakembereknek, pszichiátereknek vagy pszichológusoknak. A két nap alatt elhangzó 27 előadás felülmúlta a várakozásokat és rámutatott arra, hogy nagyon termékeny a két tudományterület találkozása környékén kutatni. A szépirodalom mint önkifejezési forma az orvosírók számára is adva van. Találkozhattunk azokkal a talán nem is annyira köztudott tényekkel, hogy Csehov, Bulgakov, Sir Conan Doyle is orvosok voltak. Mi íróként emlékszünk rájuk, mert a magyar szakon csak ezt tanítják… De mi a helyzet akkor, ha körbejárjuk holisztikusan élettevékenységüket? A két nap során számos érzékeny és vitatott kérdés is felmerült. Egyrészt a szépirodalom mibenlétéről. Mi a szépirodalom? Hol a határ? Attól, hogy valaki elvégzi az orvosi egyetemet, orvosként praktizál, minek számít az írása? A betegségleírások, az autopatográfiák honnantól számítanak irodalomnak? Attól, hogy egy orvos megírja az élményeit az már irodalom? Vagy csak témája miatt szenzációs? A beteg író megélése irodalmilag magasabb színvonalú-e mint az átlagemberé, az átlagorvosé? A betegségek metaforaként való átértelmezése, a pszichopátiák felrajzolása egy szépirodalmi műben mennyire reális? Mire figyelünk? Mire kell figyelnünk? Egy metaforának meg kell-e találni az igazi alapjait mondjuk Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című írásában? Ontológiai kérdések feszegetéséig merészkedett a konferencia. Mint ilyen megrázó erővel bírt szinte mindegyik előadás. Témáját, kérdésfeltevését tekintve voltak előadások, amelyek megmaradtak szűkebben vett területükön: irodalomtudományi elemzéseket és orvosi, pszichológiai kérdésfeltevéseket is hallhattunk. És volt, ahol a kettő egymásba olvadt.
A témák évszázadokon és földrészeken íveltek át, mindezt a magyar tudományos élet és gondolkodás szűrőjén keresztül. A magyar irodalomban vizsgálat alá került a konferenciaelőadások sorrendjében: Jókai Mór, Márai Sándor, Karinthy Frigyes és Szilasi László, Sziráky Judith, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Esterházy Péter, Oravecz Imre, Tompa Andrea. A világirodalom lajstroma: Sir Conan Doyle a késő viktoriánus korból, Philip Roth Akárkije a közelmúltból mint kortárs alkotás, de találkozhattunk Dosztojevszkijjel mint Freud előfutárával, nem maradhatott ki Csehov sem, ahogy a 19. század végi fantasztikus irodalomból Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ja sem. Ugyanígy megjelent a kortárs amerikai irodalomban a pszichiátriai betegségek ábrázolása. Volt, aki motívumot keresett ezekben a művekben, volt aki bemutatta az (orvos)író életművet, életműveket, vagy egy jelenségre mutatott rá. Az előadások másik nagy típusának vizsgálata tárgyává valamilyen probléma, betegség, állapot került és annak irodalmi lenyomata. Így általában az orvosok kiégéséről, a demencia jelenségéről és kezelési módjairól, az orvosképzés mentális megtámasztásának hiányairól is hallhattunk.
Tanulságként mindenképpen megállapítható, hogy hiánypótló tanácskozásról van szó. Találkozási felületet adott arra, hogy a humántudomány és a természettudomány érintkezni tudjon egymással. Mint látható, ez rendkívül termékeny és ritka, nem jellemző találkozási mód, akár csak annak felismerése, hogy van közös téma! Van miről beszélni és hatással is van egymásra a két szakma. A másik általános észrevétel, hogy a betegségek középpontba állítása, azok kiemelése rendkívül sűrű és megrázó halmazt ad. A témák egyenkénti felvetése is mély nyomot hagy az emberben. Ilyen mennyiségben akár megterhelőnek is lehet mondani, hiszen gyakran ezek az írások egy halálos betegség vagy végzetes állapot könnyítésének lelki és pszichikai következményei. Abban az esetben, amikor valódi szépirodalom válik belőle, ez eltávolított lesz és könnyebben emészthető. A naplóforma a maga egyenességében akár sokkoló hatással is lehet az olvasóra és akár még a konferenciahallgatóra is. A szervezőket mindenképpen biztatjuk a folytatásra ezeknek az észrevételének figyelembe-vételével is. Akár érdemes lehet szűkíteni a témákat, szekciókat létrehozni, hogy a szakosodott területek munkacsoportokként érintkezzenek. Akár workshop-szerűen kerekasztalbeszélgetéseket szervezni az egyes nagyobb témák és problémák köré. Társintézményekkel kooperálni az orvostudomány felől. Mindenképpen gratulálunk a kezdeményező és hiánypótló erőfeszítéshez, ami láthatóan termékeny talajra hullt!
A konferencia teljes anyaga visszanézhető a Sziveri Intézet YouTube-csatornáján.
Fotók a lapozható képgalériában.
