Arad, jazz és irodalom Budán
Nem egyszerű könyvbemutatón vehetett részt, aki jelen volt Kövér Péter Salto mortale című kötetének budapesti premierjén, hanem drámai és derűs pillanatokat egyaránt tartogató, egész estés zenés irodalmi műsoron, ahol az elhangzó novellák és a zeneszámok mellett természetesen a szerző is szót kapott.
Az aradi születésű, ám Németországban élő Kövér Pétert már régóta szorosabb baráti kötelékek fűzik az Irodalmi Jelen szerkesztőségéhez, és az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent novelláskötete is az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában látott napvilágot. Nem véletlenül a kiadót és vezetőjét, Böszörményi Zoltánt említette elsőként a szerző a köszönetei sorában, de ugyanúgy hálával mutatta be a könyv jelen lévő szerkesztőjét, Zentai Péter Lászlót, és Hudy Árpádot, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztőjét, akik egyben Kövér Péter nagyon jó barátai. Nem maradt ki a bemutató létrejöttét segítők felsorolásából a Hegyvidék Galéria sem, amely kiállítási tárgyakkal és festményekkel díszített impozáns terébe fogadta be az eseményt. A kiállítóterem, mint neve is jelzi, a Budai-hegység magaslatait magában foglaló XII. kerületben van, amelynek testvérvárosa Arad.
„Tomcsa Sándor szerint a humor kifeszített lyukas esernyő a golyózápor ellen” – idézte az est felvezetőjében Hudy Árpád a néhai székely írót. S e lyukas esernyőket fabrikáló „kisiparosok egyike Kövér Péter” – folytatta Hudy Árpád, kiegészítve a szerző alaposabb rajzát azzal is: „Mi, akik régről ismerjük (…), mindig is tudtuk, hogy egy író veszett el benne. De pár éve megtalálta! És bátran vállalta.” A kedvesen – Kövér Péterhez méltó humorral – évődő mondatok mind az üzenték: nemcsak egy jó barát méltató, megbocsáthatóan elfogult szavait halljuk, de a szerző történeteit nagyon sokan „fogyasztják” szívesen – immár nemcsak élőszóban, hanem kötetben is, írói produktumokként is.
(Fotó: Hegyvidék Galéria)
S persze több is, más is ez a kötet, mint egyszerű humoreszkgyűjtemény – noha annak sem volna utolsó, lásd a Tomcsa Sándor-i metaforát. Ahogy Kövér Péter is hozzátette barátja laudációjához: valóban a humoros, a tréfacsináló oldalát ismerik a legtöbben, de van azért másik hangja is, hiszen őt sem kerülték el az élet drámai fordulatai, amelyek néha megrázóbbak, mint bármely, fikcióra épülő regény vagy film. Ennek tanúságaként hangzott el Auth Magda előadóművész felolvasásában a Drusza című elbeszélés, amely valóban meggyőzhette a közönséget arról, hogy Kövér Péternek van egy nagyon is komoly prózaírói oldala. A történet két főszereplője közül az egyiket a szerző be is mutatta a közönségnek a felolvasást követően – drámai pillanat volt.
Oldva kissé a hangulatot egy zenés irodalmi produkció következett, mégpedig dr. Radó Eugén jazz-zenész, a Light Jazz Trio Arad alapítója közreműködésével. Botos Fanni Boglárka tizenhét éves diák A jazztojás, avagy Satchmo és Jevtusenko című novellát olvasta fel, amely nem másról, mint a jazz születéséről, annak bölcsőjéről, New Orleansről, no és a halhatatlan trombitás-énekesről Louis Armstrongról szól. Az egyes szövegrészletekhez tartozó zenei betéteket Radó Eugén játszotta el elektromos zongoráján. A hangulat remek volt, Kövér Péter pedig mindezt azzal egészítette ki, hogy elmesélte: milyen fontos szerepet játszott a jazz Arad kultúrtörténetében is, és milyen jelentős műhelye volt egykor ez a partiumi város – nagy amerikai testvérétől függetlenül – a jazznek.
A következő, Auth Magda előadásában elhangzó novella sem tartogatott kisebb meglepetést az előzőnél: ennek ugyanis már a címéből többen tudhatták, hogy „főhőse” maga is jelen van az esten. Az Üzenet Csornyij Dávidnak annak a történetét mesélte el, hogyan ajándékozta meg a fiatal költő idősebb írókollégáját – azaz szerzőnket – egy verseskötetével a Könyvhéten a Vigadó téren, s hogy aztán miképp vándorolt tovább ez a verseskötet máshoz… S bár Csornyij Dávid – aki egyébként az Irodalmi Jelen hű videósa – a megszólíttatás ellenére nem kívánt szólni, azért az egyik verse mégiscsak beszélt helyette. Ez azonban már Juhász Kristóf és gitárja kiváló tolmácsolásában történt. Kristóf – amellett, hogy az Irodalmi Jelen kritikaszerkesztője – maga is író, énekmondó, dalszerző, mesemondó, sokan láthatták-hallhatták már fellépni. Aki azonban itt hallotta először, nemcsak Csornyij Dávid Boé arcának megszemélyesítése című versének több mint méltó zenés feldolgozásával lett gazdagabb, de képet, azaz hangot kaphatott Juhász Kristóf előadói tehetségéről, invenciózus zenei világáról.
Nem is lehetett volna emlékezetesebb zárása az estnek; így nem maradt más hátra, mint a kötetlen beszélgetés az alkotóval és barátaival, olvasóival – sőt, az Irodalmi Jelen nem egy szerzőjével – stílusosan jófajta Arad-hegyaljai borral kiegészítve.
Laik Eszter
