Farkas Wellmann Endre

A zúgó mennykövekben menyasszonyok fénylenek

2025. január. 28. - 16:08

Magány

Megáll a világ, megáll egy pillanatra,
s a zúgó mennykövekben
menyasszonyok fénylenek
még földi szerepekben…
Ilyenkor angyalok jönnek értem,
magukkal ragadnak,
felmutatják fáradt röptüket,
elejtenek majd,
itt hagynak önmagamnak,
mint búzakalászt Isten a jégverésben.
De megtart a fény,
megőriz az élet,
és összetart a látszat,
mint a Szent Márk-téri
ájult gondolákat.

Isten dicsősége

Isten nem attól dicsőséges, hogy dicsőítik.

A víz se attól mély,
hogy mérik. A test
sem attól halott, hogy siratják.
Így teszi dolgát Isten is:
nem vár hálát, nem vár
felismerést. Csak keresi
a mélyben az embert,

mint mentőbúvár a halott gyöngyhalászt.

A szövetség elvesztés

Túl kevés fény jutott a filmre,
csak sejtések árnyéka a negatívon.
Nem látszik tisztán a
kompozíció: ahogy Isten és ember
egykor egymással szemben álltak,
mikor még értették egymás nyelvét.
De a tekintetek egymást metsző
síkjain beszédesek a szögek,
egy nagy és egy még nagyobb magány
állnak egymással tétován szemben:

egy alulexponált kép az öröklétről.

A szakértelem dicsérete

Isten, ha szeret, nem úgy szeret.
Működtet és öröme az, ha működünk.
Megengedi a látást – ez a jóság:
hideg és precíz, mint egy képlet.
Azt mondják, szeretetből
teremtette a világot, de nézd:
minden törvény és számítás,
gravitáció és relativitás,
kémia és matematika.
Nyoma sincs sehol érzelemnek,
csak a tökéletes működés
tiszta szakértelme.
Ahol a szeretet beleszól,
általában bukik a rendszer.
És a szeretet megmagyarázza:
ja, mert gyarló az ember…
A szakértelem tudja,
mi a dolga és teszi némán.
Nem vigasztal és nem ígér,
nem kér és nem követel:
egyszerűen csak működik,
mint egy jól megírt program,
ami nem omlik össze soha.

A cselekvés tisztasága

Elég látni, hogy vérzik a seb,
nem kell hozzá szeretni a testet.
Csak tudni, amit tenni kell.
És tenni némán, ahogy kell.
A szeretet csak remegő kézzel
keresi a kötszert, míg a jóság
már rég bekötözte a sebet.
Szeretni könnyű a beteget:
együtt lelkendezni a csúszkálókkal,
ahogyan barátunk a sántákról beszélt.
Vigasztalni könnyű, de gyógyítani,
az más. A jóság nem zokog:
méri a lázat, adja a gyógyszert,
figyeli a pulzust.
A szeretet mindig beleszól:
jaj, csak ne fájjon, várjunk még,
hátha magától... A jóság tudja:
van, amikor fájni kell. Van,
amikor vágni kell. Van, amikor
hagyni kell vérezni, hogy aztán
tisztán forrjon össze.