Elveszett élet
Szürke kavics
előkerült valahonnét kacatok
közül a szürke kavics
amit a Balaton-parton nyomott
kezembe a kék bikinis lány
ezt neked találtam súgta
túlexponált mosollyal
se neve se arca már a lánynak
csak egy kis kődarab
amit partra sodort a víz
Balatonmáriafürdőn egyszer valamikor
Se sem
hiába
nem úszhatod meg
te sem
olyan egyformák leszünk
vízszintesen
az utókor minket
le sem
ma még barát
ugye te sem
vagy igen
te le
Elveszett élet
itt éltem én de nélkülem
minden csak megesett velem
burok vett körül biztosan
nem tudtam kívülem mi van
igazán nem is akartam
tudni elvoltam magamban
nem kételkedtem semmiben
de hinni se tudtam hiszen
nem sok mindenhez volt közöm
sok nyár barnája bőrömön
rámaszalódott hány öröm
ha fölridok hirtelen
a valóságba ütközöm
fáj a felismerés hogy én
csak megúsztam az életem
Arnót felett az ég
egy padon ücsörgök szerda van talán
vagy csütörtök egyik nap mint a másik
fejem fölött a menny fürdőmedencéje
felhő-fürdőruhás angyalokkal
épp ideért a május kitelne belőle a nyár
elvirított az akác a bodza érzem leheletük
elmúlás-szagát lepkék fürödnek a déli
harangszóban próbálgatja magát a levegő
arcot simogató szellő vagy fákat idegesítő
szél legyen-e belőle minden a helyén van itt
a fűszál a patakcsobogás a tér megalkuszik
az idővel helyem van az időben
mint a körülöttem kerengő darázsnak
a talpalatnyi hely ahol állok vitathatatlanul
enyém hosszú és mély a csönd múlok
türelmesen ahogy egy öreghez
illik ilyen szép napos időben
rigó tartja fölöttem csőrében a délutánt