„Helsinkibe költöztem, és rácsodálkoztam a metró narancssárga színére. Az emberek kinéztek az ablakon, habár a föld alatt voltunk. Nehéz volt a városban, soha nem találtam haza. Aztán felfedeztem azt az útvonalat, amelyen keresztül jó volt hazasétálni. Az Apulanta zenekarból Toni esténként ugyanabba az élelmiszerüzletbe járt, mint én. A kollégiumban sok téves riasztás volt, ezekre mindig felébredtem az éjszaka közepén.”