Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós világ és a látomásos, álomszerű víziók elemeinek megkapó ötvözete, ez az atmoszféra jellemzi legújabb — Őszi napozás című — kötetének opusait is, melyben a létösszegzés irodalmi színrevitele zajlik. A kötetben verssé épülnek Fecske poétikai-ontológiai eltöprengései, miközben megtapasztaljuk, búcsúzásának stációit hogyan avatja egyetemessé egy alanyi költő. Az Őszi napozás mélyről feltörő vallomáslíra, megvallása egy életnek.

Régen várt verseskötetet vehet kézbe az olvasó: Mezey Katalin beszédes című Örökségét. Mezey líránk nagy szerencséjére mer érthető lenni, nem fél attól, hogy gondolatait megosztva kirajzolódik saját lényének az a karaktere, amely mindenki mástól megkülönbözteti, és egyénivé válik a hangja. Nem tart attól, hogy a lelkébe látnak, s nem tart az egyszerűségtől sem.