fránya körmölés helyett
játszi lombkoronák felett
emelkednénk derűsen az égig,
odaérnénk délelőtt – vagy legkésőbben délig.

az első nyarunkat írom meg neked,
amelyben te, akár benned a jövő,
cseppnyi vagy még csak és csemcsegő,
pedig már kétszer hasadról hátra
fordultál, és nevettél apádra,

anyádra is, aki lélekre nőtt,

alakra meg, mint szülés előtt,

felbontatlanul hagyom
a vörösbort. Mr. Morrison,
negyvenhat éve a lét mögött,
mondja, hogy érzi magát?

mindenhol itt vagy,
mert a várost beborítják a kedvenc fáid,
a mandulafenyők

nyálad sálat von nyakam köré
kezeid melegen tartják melleimet
körmöd lekarmolja a hideget fenekemről

A kamera az ég felé fordul, és hasas, szürke gomolyfelhőket mutat.

A meleg miatt nem
kávét, hanem sört rendelek, egy pohárral
neked is töltök. Tudom, hogy avantgárd éned
nevetne csak magában.

A nyári versképeslapok zsebrovatunkat Varga Melinda költeményével folytatjuk, aki nagyszüleit szólítja meg a versével.