„Vagy itt vannak a Hófehérnépecske című parafrázisban a törpék (töpörcsegek), akik az egy szál, de nem éppen szálas (a népszerű Trónok harca tévésorozatból „kölcsönzött”) Tyrion Lannistert kivéve nem mások, mint Fekete Vince, egy bizonyos „György Úr” (akinek személyében György Attilát gyanítom), Lázár László, Molnár Vilmos, Muszka Sándor és Sántha Attila. Nyilván afféle baráti fricskázás ez, mert ha a székely ember arra született, hogy állandóan csak bosszantsa a felebarátját, az írók sem lehetnek ez alól kivételek.” – Rónai-Balázs Zoltán olvasónaplója Orbán János Dénes Véres képeslap Erdélyből című kötetéről.

Dicsőség a magasban istenünknek,
megtettük, mire kértél, jó uram,
mögöttem ím a cepelő sereg,
s hozzuk, igen.

Élt vót eccer Dálnokon egy irtó nagy gazda, lófő, azokból, akik még a mongolfolttal a valagukon születtek, s ezért tarkaseggűeknek csúfolták őket. Annak a hites felesége buggyant egy fehérnép vót, művészlélek, egész nap faliszőnyegeket hímzett, de nem szép szarvasokkal s naplementével, hanem mindenféle csemer egyszarvúkkal meg füles tündérekkel, amiket a külfődi könyvekből nezett ki, met valamiféle úri famíliából származott, s tanult, Pesten. Szóval elég elé vót a szerencsétlen. Egyszer, amint fokozta belé a tőbe a cernát, a tő az ujja begyit megdöfte, hogy a vére kibuggyant.