Képeslap ismeretlen földről – Lennert-Móger Tímea és Petőcz András nyári képeslapversei
Fotó: Stock János
Lennert-Móger Tímea
Földönkívüli képeslap
betelt a pohár. kiürült a fészek. nyara van a télnek. duzzadó lepedők állnak kötélnek. ledér zászlók. (v)érzékeny angyalok. hiszik tovább az ős(z)i levelek szívét. a földön kívül (nem) terem élet. gabona. sziget. elfogynak a hírek. (sz)óbeszéd. nem éri meg a nyarat a tél. a liget bennem üres én. fekszem a közepén. elég vagyok magamnak. meddig. szállnak nyomomban a darvak. oldó föld. rideg égbolt. naphiány. feszület. keresztutakon a madár se kár. ész és (sz)ív határán. testkabin. drága. olcsó dráma. minden a bőr hibája. érez. élvez.
Fotó: Stock János
Petőcz András
Képeslap, ismeretlen földről
Kastélya üres termeiben bolyong
megvénhedten és szomorúan.
Az idő nem múlik. Ahogy az lenni
szokott, az idő, mint valami különös
füstcsík az égboltozaton, mozdulatlan.
A mindennapok egyformasága csak
a megvénhedt arcon hagy nyomot,
illetve a Kastély omladozó falain.
Kastélya termeiben bolyong, aki egyedül.
Megvénhedten, szomorúan, ahogy az illik.
Képeslap érkezik, valahonnan, messziről.
Messziről érkezik, ismeretlen földről.
Van rajta bélyeg, és egy különös pecsét.
Nem tudható, hogy ki hozta a képeslapot.
Postás nem jár a Kastély felé, és idegenek
sem kopogtatnak a lezárt zsalugáteren.
Valaki bolyong üres termeiben. Nem tud
elnyugodni, csak lépked szomorúan.
A képeslapon nincsen üzenet, semmi, semmi.
Csak egy fekete macska villogó, sárga
szemekkel, csak a fekete macska pofája
néz szembe örökkön-örökké arról a lapról,
néz szembe azzal, aki egyedül, bolyongva,
megvénhedten, bezárva Kastélya falai közé.
Kezében valami ismeretlen képeslappal,
Kastélya termeiben, bolyong, aki egyedül.
