„Szkárosi költészetére jellemző a ritmus iránti érzékenység, a repetíciós megoldás, amely arra készteti a befogadót, hogy maga is a vers előadója legyen olvasás közben. Ezzel párhuzamosan a vendégszövegek, beidézések kavalkádját találjuk a kötetben, feltűnik itt Petőfi ugyanúgy, ahogy Adriano Spatola, de a magyar népdalok világa, formai megoldása is fellelhető a szerző költészetében.” – Szkárosi Endre újabb kötetét Petőcz András mutatja be.