-
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Temesi Ferenc: Apám – regényrészlet
Mindannyian Magritte és Chaplin keménykalapos kisemberei vagyunk, akik nagyon is különbözünk egymástól, semmi több. Nincs nagybetűs történelem, csak kis történetek vannak.
-
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Temesi ferenc: Aki nem volt költő – John Lennon, novella
Ha Lennon költői tudatfolyamszöveget ír, akkor azt mondják, az LSD hatása. Nincs menekvés, ha rosszat akarnak mondani rólad.
-
Irodalmi Jelen
Minerva Bélvatán – a hónap költője, Tőzsér Árpád naplójegyzetei, 2002
Miről tudjuk meg, hogy nappal van, s nem éjszaka? A harmadik guru így felel: Ha a szembe jövő ember arcában felismered a testvéred arcát, akkor ér véget benned az éjszaka. – Én, ha egyedül vagyok, még a szobám ablakában zöngő szúnyog arcában is a testvérem arcát vélem felfedezni…
-
Irodalmi Jelen
Az Isten könyvtárosa – Tőzsér Árpád esszéje Vladimír Holanról – műfordításokkal
Nietzche mondja: „a létezés és az élet csak mint esztétikai jelenség, mint művészi szemlélet és ábrázolás tárgya igazolható", s ez teljesen összecseng az Éjszaka Hamlettel befejező sorával: „A vers azonban ajándék!", s összecseng a Holan-költészet nagy paradoxonával: ezt a lírát kegyetlensége ellenére is szépnek érezzük. Mint az életet.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Tőzsér Árpád: Hó és csend – versek
valami morfogenetikus erő hatására mintha mi is
egyszerre, mintegy varázsütésre, könyvek
nélkül bírnánk a világ minden tudását -
Irodalmi Jelen
Kavicshaigálás – Yashiro Atiko versei a hónap költője, Jász Attila fordításában
Illatorgia,
tavaszi mező szólít,
elnémulok hát. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Jónás Tamás: Mikor elég – versek, életrajzi novellák
Alázat jön-megy. Valami mindig itt marad belőle.
Húsleves, sok víz, bolyongó csillagok. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Böszörményi Zoltán: A Köd – forgatókönyv
Első szerződésbeli koncertjén egy több mint ezer kilométerre fekvő városban kell fellépnie. Az utazás megviseli, mert eszébe juttatja utolsó repülőútját, amely a szabad világba hozta, és ahonnan már nem tért vissza szülőföldjére.
-
Márai ébresztése – Böszörményi Zoltán versei
Azt mondtad, mágia az írás, magasztos alázat,
elszabadult, vad folyók hömpölygése,
sodrásában az élet színes törmeléke,
cipeli magában a káprázatos mindent -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Böszörményi Zoltán: Üres vonatok – vers, próza
Nyöszörögnek, majd felsikoltanak a fékek. Ahányan állunk, egymásnak dőlünk, mint rosszul felállított kuglibábok. „Végállomás!” – szűrődik be kívülről egy kiáltás.
-
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Géczi János: Szeráf a kalapácsban – versek
az időt a percből kikalapálja
hol árnyéka van a platánnak, akácnak
és duplán nő a repüléstől
szárnya a vijjogó sirálynak -
Onagy Zoltán
Nagy László
(1925. július 17.–1978. január 30.)
A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben minden fiatal költő nagylászlóul akart, vagy szeretett volna írni. A kor másik hasonló költőóriása – Juhász Ferenc – követhetetlen, másolhatatlan, azonnal felismerhető. Akiben motozott némi versfaragó haljam (és kiben nem motozott, költőnek rang volt lenni akkoriban), és Nagy Lászlót olvasott, minden korábbi epigon-változatot, kísérletet eltúrt, mint az S100-as. Maradt a tiszta, letarolt, csábítóan követhetőnek látszó Nagy László hatás. És a csapda bezárult. A kerek, acélosan gömbölyű, légiesen könnyed, gondosan kimunkált versek csapdájába a dilettáns beragadt, a tehetség türelmesen beépítette eszközkészletébe, ami beépíthető, és úszott tovább a korabeli versek tengerében, újabb használható költői metódus után kutatva.