DÉLI RÉSZEGSÉG

                  „[…] vendége voltam”

                  Kosztolányi Dezső

Egy hatalmas úr, itt balról,

most lépett le a falról,

vendége voltam, mondja,

s beszél valami halról.

Valami hosszú halról,

szálkákról és filékről,

Úgy szeretnék szabad úr lenni,
a kelő nappal sohase kelni,
de lenyugodni sem a nappal,
királyokat ölni szavakkal.

azt kéred, hogy bízzak benned,
de hogy tehetném, ha szemem és fülem 
megcsal, ha tapintásom mögött
érzékeny csillagködök húzódnak,

Miért nem találunk fel
Mozartot hallgató buszsofőrt? 
Micsoda jelenetet forgatna róla
a Monty Python. 

Pont úgy hangzik mint egy tulajdonnév,
ma bárminek keresztelhetnek,
lehetsz:
Izaura, Fradika, Anorexia,
az a-ra végződő nevek 
általában lánynevek,
több a lány Anorexia, mint a fiú,
több lány hallja az osztálytársa anyukájától:
a barátnődet Anorexiának hívják?
több a lánybőr alól kitüremkedő csont,
mint a fiúbőr alól,
nagyobb és szélesebb a lánykulcscsont 
feletti mélyedés,
a supraclavicularis,
mint a fiú supraclavicularis,
több a lányszájakban megszuvasodott fog,

holnapom ízül ízeiden,
nyelvem meg nem pihen.

Fellélegzem ősszel,
mikor jön a hervadás.

Arca mint fáklya, úgy ragyog,          
elhiszi azt, amit gagyog.
De jó
meló.

1.
a harmónia olyan mint a fóbia
képzelmény hogy van ilyen
ahol égtenger a kék
és a szelek 
venyigével vernek
kábítószer
a tömény fény
szaporán játszik a szívemben
a mámor
félig kikúrált betegségem
a remény
árnyait mozgatja a 
magukra maradt pálmafák 
alatt

2.
ha ideadnátok
az egész világ szennyesét
moshatnám tisztára
olyan fehérek a 
tengerhabok