kitárt erkélyajtón túl

Bodor Eszter Hanna vagyok, tanulmányaimat a KRE-BTK szabad bölcsészet-színháztudomány és a PPKE-BTK filozófia szakán végeztem. 
Írásaimat eddig a Helikon Folyóirat publikálta, a tavalyi év során két alkalommal

Szilánk és permet

 
Elnéztem a nyárfákat
aznap délután. Fehéren
izzottak a szikár törzsek.
Az ágakon repeszdarabkák.
Hideg csillogással szitál
ereik közt a víz. 
Alkony-kék gőz járta be 
a telített állomást. 
Aztán lassacskán kitisztult
 az ég. 
 
Elnyugodott a fülledt harc,
amit az elemek egymással
és önmagukkal vívnak.
Egyazon természet más-más 
megnyilvánulásai.
Közelségük összeférhetetlen. 

(...)
 
Forró a peron, éget a beton. 
Nincs kassza, vonaljegy. 
Budapest-Ferencváros.
Pattogzó dombornyomott felirat:
“A pokol bugyrai…”

kitárt erkélyajtón túl

a holdsarló lángja mintha keresné
vándorló csillagait.
valahonnan ismerjük 
egymást. és azt is, hogyan
lüktet a leszakadt fény.

kömény, koriander
íz, meg kapor és sáfrány. 
az érzékelés nem tompul. 

talán szüntelen keringünk 
egyetlen kijelölt pályán.
keresztet rajzolnak 
kifeszített fényszögek.

érintéseink mélyen 
a bőrünkbe ivódnak.

Kora reggel

az erdeifenyő 
mögül előtör 
az első fénysugár

tisztán porzik
mint a frissen
hangolt húr

súlytalan szállnak 
az aranyló
gyanta-szemcsék

kósza inda 
a kávé-gőz

zaccból virágzik
illata

arcunkon
tónusok 
elegyednek 

az újrakezdés 
törékeny
lehetőség