Amerikában mesterszakon oktatják, Magyarországon viszont nem szánnak rá időt a felsőoktatásban. Mesemondók márpedig vannak, válaszolhatnánk Zalka Csenge Virág könyvének címével, amely a műfaj nemzetközi világát mutatja be.

A jó irodalom az, amely képes beköltözni a mindennapokba, nem hagyjuk otthon, hurcoljuk magunkkal, megváltoztatja a gondolkodásunkat, alakítja a látás, az érzékelés, az értelem és érzelem bonyolult rendszerét bennünk. Az Athenaeum kiadásában a 2017-es Könyvfesztiválra megjelent Pál Dániel Levente-mű ilyen, jó irodalom, letehetetlen olvasmány!

Ebben a könyvben minden benne van: a szögedi betyárvilág, A Gyűrűk Ura, A puszták népe, a Vámpírnaplók, de még Drakula és Kossuth Lajos is. – Bene Zoltán könyvéről, Az érdemes, nemes Rózsasándorról Molnár Dávid írt.

„Zoltán Gábor könyvét egyszerű olvasóként, a téma iránt érzékeny emberként és tanárként is rendkívül rossz iránynak érzem a nyilasok rémtetteinek irodalmi megjelenítéséhez.” – Az Orgia című túlértékelt, Déry-díjas regényről Alexovics Ingrid írt.

„Kevéssé közismert, hogy minden tizedik fogamzás ikerterhességnek indul, azonban eddig tisztázatlan okból az ikerpár egyik tagja az első trimeszterben meghal. Bizonyos vélekedések szerint a magzattestvér elvesztése traumaként beépül a születendő gyermek tudatalattijába” – többek között ennek feldolgozását követhetjük nyomon Tolvaj Zoltán Fantomiker című verseskötetében.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es májusi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Bensőbb lebegéssel, örök jelenben
élni a tágasabb létet

„A tiszaeszlári pernek a kezdetektől közeli a kapcsolata az irodalommal. A vádlottak egyik védője Eötvös Károly volt, Mikszáth Kálmán pedig a Pesti Hírlapban tudósított a történtekről. Krúdy Gyula kortörténeti regényt írt róla A tiszaeszlári Solymosi Eszter címmel.” – Márton László Hamis tanú című könyvében aktualizálta az esetet. Dominka Ede Harald írását olvashatják.

Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai költő verseiben szabadon bánik a hagyománnyal, így válik sajátjává a félresikerült megváltás és József Attila Mamája, valamint számos apró csalódás is. Oláh András értékelte a Szürkét.

„Látszólag Jónás Tamás, a József Attila-díjon kívül szinte minden más, fiatal költőknek adható elismerést bezsebelő alkotó is alkalmazkodott a könyvtárgy könnyedséghez, hiszen a Törzs többnyire a vázlatosság, a játékosság, a stílusgyakorlatszerűség benyomását keltheti az életművét követő törzsközönségben, amelyhez jómagam is tartozom.” – Boldog Zoltán írt a verseskötetről.

„Hekl Krisztina iróniája szinte minden olvasót megérinthet: azt, aki mélyebb irodalmat keres, vagy azt is, aki csak lapozgat a műkörmösnél.” – Hekl Krisztina Szabadulójáték című prózakötetéről Boldogh Dezső írt.

"Frideczky Katalin elsősorban az emberi viszonyok mesteri ábrázolója, de emellett fogékony az abszurdra is. Egy teljesen hétköznapi eseménynek, cselekvéssornak a végén képes megdöbbentő fordulattal előállni – már-már örkényi módon érkeztetve a csattanót." – Frideczky Katalin Fehér árnyék című kötetét Handó Péter értékeli.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es áprilisi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Stiller Kriszta nem akar öncélúan művészkedni, nem borítja az allegorikusság jótékony homálya a semmitmondást, a remek metaforák nem a mondanivaló hiányát fedik el, mint oly sok kortárs szövegben. Itt, kérem, elhisszük: minden megtörtént, és minden úgy történt meg, ahogy azt olvassuk, mert a versek boszorkányos hitelességgel szólnak, vérrel írták őket.” – A Ködforgatóról Simon Adri írt.

„A Kötött pálya kötetbe foglalt sokszínű patchwork. Egy élet folthatásait, foltlenyomatait tartalmazza. Deák Csillag érzi a világot. Emellett saját énjét kutatja.” – Csontos Tibor könyvértékelőjét olvashatják.

„ Külön hangsúlyozni kell, hogy az album láthatóvá teszi azon fotók egy részét is, amelyeket Radnóti készített. Radnóti ugyanis – mint amatőr fotós – gyakran állt a lencse másik oldalán, és gyakran kattintott” – Bíró-Balogh Tamás értékelte az Árnyékban éles fény vagy című fotóalbumot.

Fekete Vince lírája szemlélődő, érzéki költészet, olyan, mintha az olvasó egy kis csendes falusi lakból indulna el, és ugyanoda térne vissza. Talán csak gondolatban utazik, az út élménye viszont annyira intenzív, hogy az elképzelt külső és belső táj valósággá válik, megelevenedik előtte.

A Mutatványszám Umberto Eco utolsó regénye, amely nemcsak rövidségével lóg ki az életműből. Az egyszerűnek tűnő cselekmény mögött fontos következtetések húzódnak meg a mai média működésére vonatkozóan. Biró Dániel értékelte a könyvet.

„Nemcsak csatákról és háborúkról esik szó a kötetben, hanem azokról a milliókról is, akik az embernyomorító események, történelmi fordulók során a teljes kiszolgáltatottság állapotába jutottak. Prostituáltak, gyerekharcosok és szolgák élete tárul teljes valójában elénk.” – Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetéről Molnár Dávid írt.

„A félelmekkel bekerített ember számára a megoldást, a segítséget az a Mindenható adhatja, aki betöri, azaz kinyitja az ajtót, szabaddá teszi az ember, a költő lelkét” – Nagy József Levente Csillagok közt kifeszítve című verseskötetét Komán János értékelte.