A szerző a könyv egészében gyakran szemtelen, néhol komoly, de összességében szerény – elsősorban a hagyománnyal, amelyet mozgat, illetve a mesterekkel, Mahlerrel és Tolnaival szemben. Lázár Bence András írása.
 
 

Szécsi Noémi azokat a kliséket bontja le, amelyeket a történeti szakirodalom az 1849-es emigrációval kapcsolatban alkalmaz. Emellett beavat az asztaltáncoltatás titkaiba is. Török Zsuzsa írása.
Kapcsolódó anyag:
Szemelvény a regényből
Interjú a szerzővel
 

Egyik sarka mindig fedésben marad, közben lapjain lassan elbányásszák a Ság-hegyet, vele együtt a gyerekkort. A verseskötetet forgatva azt is megtudhatjuk, ki volt Armita Sher-Gil. Vincze Ildikó recenziója.
Kapcsolódó videó: Lanczkor Gábor NEM olvassa fel saját verseit
 

Esztétista költő, szövegeiben a művészi szépet hajszolja, illetve próbálja megszállottan megteremteni. A rögnyi Ég kétségtelenül a megkapó fordulatok, képek, szókapcsolatok széles körű arzenálját vonultatja fel.

Szalai Anikó recenziójában többek között arra keresi a választ, mi a hivatás, illetve: hogyan fér meg egymás mellett a prostituált és a tanár szerepe.
 
 
 
 

„Závada tolmácsolása az eredeti nyelv ismeretében ad ízelítőt a szlovák népmesekincsből. Az élmény ahhoz hasonló, amelyet Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséje a magyar, illetve Az Ezeregyéjszaka meséi a világirodalomból nyújt.” – Varga Ágnes írása
 
 

 
Miért-miért nem, arra gondolok, hogy évszázadokkal ezelőtt a Regál-vidékéről errefelé tartottak a szekérkaravánok. Úgy olvastam, másmilyen volt a fogadtatásuk. Igaz, azonnal látszott, mi mindent hoztak magukkal.
A Regál irányába később kezdődött el a „kitántorgás”.
Nem jártak rosszul velük se. Lettek közülük Nobel-díjasok is!
Réhon József kritikája

Sokat tanakodunk, hogy a hosszú nyári napokon milyen nagyregénnyel vészeljük át a kánikulát. A Hunyadiakról szóló trilógia első részének akciódús jelenetei peregnek, akár az izzadságcseppek. Szabó István Zoltán írásából kiderül, hogy fantasy vagy történelmi regény született-e.
 
 

A Tulajdonképpen minden, az Út a hegyek közt és a Visszabontás című kötetekről Fűzfa Balázs recenzióját olvashatják.
 
 
 
 

„Kántás a legkomolyabb vigyorral merül alá belső világába, szintekre bontott terek, termek, világok vándoraként, kilométerkövekre vésett jelek, emlékeztető nyomok a szövegei, s miközben saját alvilágában bolyong, egy szakhatósági ellenőr szigorával szortírozza a szavait.” – Korányi Mátyás recenziója
 
 

Robert Harris regényei abba avatnak be, hogy minden intrika és minden hatalom, minden pénz és minden egoizmus felett fontosabb a szabadság. Szabadság gondolatban, szóban és tettekben. Amíg egy szabad ember marad, addig van remény a köztársaságra. Nahát, egy posztmodern regény, aminek tanulsága van! Lukács György forog a sírjában. – Weiner Sennyey Tibor írása

Acsai Roland Hajnali kút című verseskötete a 82. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. „Egy keskeny, kavicsos ösvény. Norvégiába vezet, és nem nagyon néz vissza.” – Danyi Zoltán recenzióját olvashatják
Kapcsolódó anyag: Acsai Roland versei
 
 

„Izgalmas kérdés, hogy ki beszél Rakovszky Zsuzsa új regényében, Vay Sándor, Vay Sarolta, netán VS, de ennél jóval izgalmasabb az, amit a regény és a történet magáról az írás mibenlétéről állít” – Török Zsuzsa kritikája
 
 
 

„Úgy gondolod, hogy helyénvaló valakit magadba fogadni, és aztán kidobni onnan?” – teszi fel a kérdést Dimova regénye, mely hét fejezetén keresztül egy-egy szeretetlen gyermek sorsába nyújt bepillantást.

Komolyan venne egy költőt, aki verseket ír nem fogadott hívásokra? Egyáltalán eléri-e az olvasót a fiatal szlovén költő poétikai kísérlete? A fordítás csak egy téves hívás (félretárcsázás) eredménye? – Lénárt Ádám írásából megtudhatják
 
 

Schirach azt a határt kutatja, ahol a jog egyébként jól működő rendszere meginog, és helyébe vagy az emberi együttérzésnek, vagy éppen az egyszerű tisztánlátás vezérelte elmarasztaló ítélethozatalnak kellene lépnie. – Vincze Ildikó írása

A bárki pénzét elkártyázó Dosztojevszkij, a női alakban testet öltő betegség, Lou Salomé, a hipochondriás Tolsztoj és a disznók között alvó Jacob Böhme egy-egy láncszeme annak az összeesküvésnek, melyet Basara regénye egyszerre épít fel és leplez le. – Tülkös Terézia írásából kiderül, hogyan fertőzte meg Európát a parkinsonismus
 
 
 

Kiss Ottó harmadik regénye, A másik ország a magyarok országának délkeleti csücskébe vezet: Citkó és Vánkosd a történet helyszínei, s nem nehéz kiókumlálni, hogy a térképen merre kell keresnünk ezeket a helységeket. Ha elővesszük az atlaszt, azon a Battonya, Békéscsaba, Gyula betűsorokat kell felkutatnunk. És amit találunk, az is egy másik ország: Magyarországon belül az Alföld, azon belül a Dél-Alföld, azon belül is a keleti fertály, immáron kilencvenegy esztendeje hármashatárvidék. Kiss Ottó könyve ennek a vidéknek a regénye. – Bene Zoltán írása

„Halmosinak a korszellemhez képest szokatlanul csengő költői hangja végül észrevétlen simulékonysággal formálódik valamiféle sors- és kortársi példabeszéddé. De nem amolyan tér közepén tömegeket lelkesítővé, hanem inkább csendes, önmagunknak vagy szűk körünknek elduruzsolt halk elmélkedéssé, mantrává, imává.” – Vincze Ildikó írása
Kapcsolódó: Halmosi Sándor elmondja verseit

A művész-orvos-páciens következetesen számon tartja a Földesen töltött idejének múlását, szinte minden nap stilizált, egyszerre a kép és az írott napló részévé váló betűket és sorszámot kap. Így lesznek a rajzok olyanokká, akár egy filmfelvétel egymást követői kockái.