A Tulajdonképpen minden, az Út a hegyek közt és a Visszabontás című kötetekről Fűzfa Balázs recenzióját olvashatják.
 
 
 
 

„Kántás a legkomolyabb vigyorral merül alá belső világába, szintekre bontott terek, termek, világok vándoraként, kilométerkövekre vésett jelek, emlékeztető nyomok a szövegei, s miközben saját alvilágában bolyong, egy szakhatósági ellenőr szigorával szortírozza a szavait.” – Korányi Mátyás recenziója
 
 

Robert Harris regényei abba avatnak be, hogy minden intrika és minden hatalom, minden pénz és minden egoizmus felett fontosabb a szabadság. Szabadság gondolatban, szóban és tettekben. Amíg egy szabad ember marad, addig van remény a köztársaságra. Nahát, egy posztmodern regény, aminek tanulsága van! Lukács György forog a sírjában. – Weiner Sennyey Tibor írása

Acsai Roland Hajnali kút című verseskötete a 82. Ünnepi Könyvhétre jelent meg. „Egy keskeny, kavicsos ösvény. Norvégiába vezet, és nem nagyon néz vissza.” – Danyi Zoltán recenzióját olvashatják
Kapcsolódó anyag: Acsai Roland versei
 
 

„Izgalmas kérdés, hogy ki beszél Rakovszky Zsuzsa új regényében, Vay Sándor, Vay Sarolta, netán VS, de ennél jóval izgalmasabb az, amit a regény és a történet magáról az írás mibenlétéről állít” – Török Zsuzsa kritikája
 
 
 

„Úgy gondolod, hogy helyénvaló valakit magadba fogadni, és aztán kidobni onnan?” – teszi fel a kérdést Dimova regénye, mely hét fejezetén keresztül egy-egy szeretetlen gyermek sorsába nyújt bepillantást.

Komolyan venne egy költőt, aki verseket ír nem fogadott hívásokra? Egyáltalán eléri-e az olvasót a fiatal szlovén költő poétikai kísérlete? A fordítás csak egy téves hívás (félretárcsázás) eredménye? – Lénárt Ádám írásából megtudhatják
 
 

Schirach azt a határt kutatja, ahol a jog egyébként jól működő rendszere meginog, és helyébe vagy az emberi együttérzésnek, vagy éppen az egyszerű tisztánlátás vezérelte elmarasztaló ítélethozatalnak kellene lépnie. – Vincze Ildikó írása

A bárki pénzét elkártyázó Dosztojevszkij, a női alakban testet öltő betegség, Lou Salomé, a hipochondriás Tolsztoj és a disznók között alvó Jacob Böhme egy-egy láncszeme annak az összeesküvésnek, melyet Basara regénye egyszerre épít fel és leplez le. – Tülkös Terézia írásából kiderül, hogyan fertőzte meg Európát a parkinsonismus
 
 
 

Kiss Ottó harmadik regénye, A másik ország a magyarok országának délkeleti csücskébe vezet: Citkó és Vánkosd a történet helyszínei, s nem nehéz kiókumlálni, hogy a térképen merre kell keresnünk ezeket a helységeket. Ha elővesszük az atlaszt, azon a Battonya, Békéscsaba, Gyula betűsorokat kell felkutatnunk. És amit találunk, az is egy másik ország: Magyarországon belül az Alföld, azon belül a Dél-Alföld, azon belül is a keleti fertály, immáron kilencvenegy esztendeje hármashatárvidék. Kiss Ottó könyve ennek a vidéknek a regénye. – Bene Zoltán írása

„Halmosinak a korszellemhez képest szokatlanul csengő költői hangja végül észrevétlen simulékonysággal formálódik valamiféle sors- és kortársi példabeszéddé. De nem amolyan tér közepén tömegeket lelkesítővé, hanem inkább csendes, önmagunknak vagy szűk körünknek elduruzsolt halk elmélkedéssé, mantrává, imává.” – Vincze Ildikó írása
Kapcsolódó: Halmosi Sándor elmondja verseit

A művész-orvos-páciens következetesen számon tartja a Földesen töltött idejének múlását, szinte minden nap stilizált, egyszerre a kép és az írott napló részévé váló betűket és sorszámot kap. Így lesznek a rajzok olyanokká, akár egy filmfelvétel egymást követői kockái.

Nagyon pontos blogbejegyzések. Helyenként túlírt telitalálatok. Daloknak álcázott szabadversek. – Fogódzók egy fiatal költő első kötetéhez.

„Van tehát egy okos, empatikus író, aki történetesen nő, és nem mellesleg radikális novelláival az azonos és az ellenkező neműek, korúak, vallásúak, politikai beállítottságúak konszenzusát sürgeti.” – Lénárt Ádám kritikáját olvashatják.
 
 

Hogyan lehet beszélni egy irodalmi szövegben a mozgássérültek világáról? Összeegyeztethető-e a megértés, a problémák feltárása a cinizmussal? Egyáltalán mit és miért savanyít a fiatal prózaíró legújabb kötetében? – Válaszok Vincze Ildikó írásában.
 
 

Terápiának tekinthető-e a regényírás? Gyógyítható betegségnek tarthatjuk-e az identitáskrízist? Milyen érdekességeket kínál a mozaikszerűen összeálló családtörténet? – Török Zsuzsa írása
 
 

Az újonnan született alkotásokkal megtűzdelt válogatáskötet többszörös játékba kezd, amikor tudomásul véve, hogy „a vidrát az Animal Planet találta ki”, tovább szövi álnaiv tételmondatát, és maga is beáll a vidraúsztatók sorába. – Boldog Zoltán írása
 
 

Berka Attila regénye egyúttal korrajz is, kiváló szociológiai tanulmányokat lehetne belőle írni, ugyanis az Én üres, pánikszerű kiáltását hallatja a közöny, az individualizmus, a rezignáció, a kábultság falain túl tétovázó Te irányába. – Csepcsányi Éva írása
 
 
 

 
Csepcsányi Éva regénye bekukkant a reverendák világa mögé, csakúgy, mint a vad játékokról álmodozó fiatal lányok mindennapjaiba. Szókimondás, tabudöntés, lassan feltáruló titkok. A Mistica profana a lélek krimije, amely utazásra hívja az olvasót, és életre szóló nyomot hagy benne. – Stenszky Cecília írását olvashatják

Körülírható-e a retró fogalma egy szótárral? Képet alkothatunk-e egy korszakról a Retró szótár segítségével? Egyáltalán miben segíthet nekünk a Tinta Kiadó nosztalgikusnak hitt vállalkozása? – Hudy Árpád írásából megtudhatják