A 2006 májusában hosszas betegeskedés után elhunyt Kossuth-díjas költő, műfordító, a Magyar Napló versrovatának vezetője, majd szerkesztőbizottságának tagja Zsille Gábornak, a tavaly Bella István-díjban részesült fiatal pályatársnak adta utolsó nagyinterjúját. A gazdag életútról, költői pályáról valló beszélgetést fényképek, versek egészítik ki. Bakonyi István irodalomtörténész, a lírikus monográfusa írt értő esszét az albumhoz, amely a Magyar Napló folyóirat Nyitott Műhely című interjúsorozatának legújabb, negyedik kötete.

Meghalni veled együtt, milyen szép is volna. Idő múltán, csontjaink pora összeforrna. Lelkeddel a lelkem, csordultig megtelne. Neved vésetném, szerelemtől rothadó szívembe.

  Onagy Zoltán: A Tiltott Ábrázolások Könyve hagyományos regény, Veszprém-esszé, Géczi-esszé,  Géczi-napló, Cholnoky-esszé, esszé-regény, vagy micsoda?  Géczi János:: Hm. Én valamikor azt hittem, hogy 3 műfajú az irodalom, de olyan 20 éve nagyon izgat, amire azt mondják: szöveg. Amikor nem a műfaji törvények szabják meg, mi az amiben megvalósulsz, ha már írsz, hanem a műfajtalanság  OZ: A kérdés ennél konkrétabb: minek szántad?  GJ:: Minek szántam a TÁK-ot? 1. Önmagam meghatározásának. 2. Veszprém elmondásának -, ha már rá tettem az életemet erre a reves helyre. 3. Az irodalom átértékelésének.   OZ: Az irodalmat át kell értékelni? 

"Szent István király felesége, Gizella minden történelem könyvben csak mellékszereplő. Ennek a regénynek azonban ő a főhőse, az ifjú bajor hercegnő, akit egy pogány nép hercege kér nőül, a magyar királyné, aki a tragédiák árnyékában is hű támasza férjének, s végül a passaui apátnő, aki élete utolsó pillanatáig Istent szolgálja. A valós történelmi események, szereplők, helyszínek fikcióval átszőtt finom szövedéke ez a regény, amely színes, élvezetes korrajzot ad Szent István koráról. Akár így is történhetett volna..."

Martina Cole számára háromféle nő létezik: a racionálisan ostoba, azaz a kurva, a szerelmesenostoba, azaz a mindent eltűrő, és a véglényszerűen ostoba, amelyik nem tudja, miért tűr el mindent, de tűr. Ennyi hülye, epedő, az epedéstől alkoholba, narkotikumba menekülő, összességében a családját szétroncsoló nőt egy csoportban szinte soha nem látni. "Aki nem ismerte ennek a világnak az íratlan törvényeit, nem bírt velük. A nőknek el kellett fogadniuk a férfiak életmódját, akármit is tettek, melléjük kellett állniuk. Semmi más nem számított." 

Hogy számunkra miért fontosak a hunok, tudjuk. De hogy a nyugati filológusnak miért, ezért érdemes kézbe venni a kötetet. Körülbelül azért, mert az évszázadok során fennmaradt dokumentumok tendenciózusan barbárnak nevezik Attila népét. Amin nem kellene csodálkoznunk, hiszen a hunok visszatérő rendszerességgel szilánkosra pofozták Rómát, amikor pedig másutt találtak elfoglaltságot (történészek becslése szerint) Attila közel tíz tonna aranyat sajtol ki a rómaiakból. Miközben Róma nem akart harcolni. Róma úgy gondolta, ő örök, és akkor itt vannak ezek a borzasztó küllemű, gombszemű, civilizálatlan keletiek, hagyjanak bennünket békében. Ha fizetnünk kell érte, akkor is.
 

Hol maradt a biztos ízlés és a tudós ítélet, amikor a több mint száz dilettánst kellett volna kirostálni? Hálás, de olcsó mutatvány lenne most, háromnegyed évszázad múltán, citálni ezekből a banalitáshalmazokból, vagy neveket kiemelni az elfeledett – méltán elfeledett – költők (költők?) névsorából. Mostani tudástöbbletünkkel, e 75 év előnnyel olyan volna ez, mint mai autóval indulni egy akkoriban gyártott gépkocsiknak kiírt oldtimer-versenyen.

Különös helyzet, hogy nincs a magyarnak tengere, de mégis teremt magának. Különös helyzet, hogy már Lovasi András a magyarság tengerérzéséről énekelt, és miközben a magyar könnyűzene képzelt világában az autók húznak el a mi utcánkban a fantáziált mare nostrum irányába, egy fiatal magyar költő, aki ott tombolhatna a Kispál koncerteken, maga is szavakba önti saját tengerérzését. Megteremti ezzel belső tengeré is, ahova visszavonulhat, mint Vajda János a Nádas tavon nem is oly fiktív állóvizére. És másban is Vajda Jánosra hasonlít Weiner Sennyey Tibor. Mint a vaáli erdőbe vissza-visszatérő költőtársa, ő is erdőt teremt magának, ahol elülteti saját surjáit, melyek a szemünk előtt elevenednek meg Szarka Fedor Guido rajzaival.

Pedig Vass Tibor nem tesz mást, csak egyszerűen leírja az életét. De leírja az enyémet is egyszerre, és talán a tiedet is, aki pedig most épp ezeket a sorokat olvasod. A kertet és a szeretőt és az örök hitvest, az apát, anyát, szomszédot, a madarakat, Liza kutyát, mindenféle macskákat, fákat, égi és földi jelenségeket, szeretkezéseket, találkozásokat, telefonálást, különféle nőket

Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt. 

 μετάνοια   “Metanoia: töredék voltunkban ráeszmélés az originális Egyre.”Kemény Katalin Szilveszter csak egy fordulópont a sok közül. Az Irodalmi Jelen Online összeállításában 11 különböző METANOIA bemutatására teszünk kísérletet.Tokitól Torontón át Szegedig, egy színház sorskérdésétől egészen a könnyed irodalomig. Minden METANOIA más. Minden ráeszmélés egyedi és éppen ezért kiemelkedően fontos. Írásaink nagy részét Kiss Márta festőművész képeivel illusztráltuk. Boldog Metanoiát kívánunk mindenkinek! 

Karácsony másnapján történt. Szeréminek sikerült rábeszélnie Annát, hogy töltsék együtt az estét. Már túl voltak a vacsorán, és eddig minden jól sikerült. Az étterem elegáns volt, a pincérek gyorsak, az étel kiváló. Utána sétáltak egyet, és Szeréminek sikerült elérnie, hogy szinte észrevétlenül egyszer csak a lakásán találják magukat.

...avagy fordulópontok Gonda Jenő (Szanád, 1873. október 5. - Budapest, 1921. március 26.) költészetében

Kornis Mihály új kötete folytatása a nagysikerű Vigasztalások könyve és Lehetőségek könyve című műveinek, de most előadásainak és esszéinek tárgya „komolyabb”, bár ugyanazzal a szenvedéllyel ír 1956 örökségéről, mint az istenkérdésről, a színházról, az irodalomról vagy barátairól (Feldmár Andrásról, Esterházy Péterről, stb.). 

"Irodalmi eseménynek számít, amikor kortárs költő egy egész könyvet szentel az érzékiség, a testi szerelem különféle regisztereinek megszólaltatásához. Ezzel a regényesen izgalmas és sziporkázóan provokatív alkotással a magyar költészet Janus Pannoniustól máig húzódó hagyománya egy alapművel lett gazdagabb. Az egyedi tervezésű album hozzáadott értékét jelentik Eifert Jánosnak a versekkel egyenértékű, érzékeny aktfotográfiái." 

„Mielőtt hatvanhét éves leszek, szeretnék sokat szexelni” – írta társkereső hirdetésében Jane Juska, és a legkülönfélébb ajánlatokat kapta. Humoros és egyben torokszorító tapasztalatait az elveszettnek hitt és megtalált testi szerelemről Szex és nyugdíj című bestsellerében írta meg, amely a nyár könyvszenzációja volt.  

Fontos kortörténeti dokumentum az 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben jelentettek meg. Itt olvasható bejegyzései szerint élete utolsó éveiben egyre megkeseredettebbé vált, idegenkedve szemlélte az irodalmi és közéletet, a modern irodalmi törekvéseket nem értette, az újabb írónemzedékből egyedül Spiró Györgyöt tartotta jelentősnek.
 

 A jó házasság olyan, mint az orgazmus: a legtöbbet csak színlelik. 

Szonda Szabolcs (1974) a romániai Sepsiszentgyörgyön született, ugyanott lakik. A bukaresti egyetem keretében működő Hungarológia Tanszéken végezte tanulmányait, jelenleg ugyanott tanít, illetve a kulturális sajtóban dolgozik szerkesztőként.