Mit szeretnél, én ki legyek?

Azért, hogy szeress, mit tegyek?

Visszafordulok a szobám ajtajából, de a tükörképemen kívül senkit nem látok a kis helységben. Talán túl sokat olvastam, és már hallucinálok.

Van életem? Nem tudom.

Hogyha van, most eldobom.

Minden a feje tetejére állt. De komolyan. A sulis kampány miatt az egész épület őrültek házába csapott át.

Én vagyok az, aki a zebrán átkelve csak a fehér csíkokra lép...

Csend van. Egy árva lélek sincs körülöttem. Magamba merülve nézem, ahogy feljönnek a Nap első sugarai a városi gördeszkapálya felett. Szeretem nézni a reggelt, ahogy a Nap káprázatos színekkel borítja be az eget, s ahogy a friss nyári szellő megcsapja az arcom, és felborzolja a hajam.

Hamu vagyok, martalék, Fakó, szürke morzsalék.

Arcomba omlik barnaságom,

Olykor eltakarja a kékséget.

Szemeiben megtaláltam a csillagok fényét,

Azóta teljesen bekerít egy érzés…

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem,

Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem,

Csak a szárnyaim.

Nem elég, hogy haza kell mennem, mindezt fapados géppel tennem.

Ki vagyok én? Kinek a szerepét játszom? Megvalósul célom, ha kitartóan küzdök érte?

Aznap este, melyen megláttam magát, Mikor megváltoztatta szívem dobogását.

-Állj! Ne! Ne ülj le mellém! Hányszor mondtam már el neked! Nem hallasz, vagy csak elfordítod fejed? Nem, nem tudom mit tegyek veled.

A versengő Petőfi c. epigramma

Kélő hajnal, harmat bókol, lészel-e nékem

a völgyek, dombok, a hegyek éneke, lám

Ez vagyok én, kínzó, hontalan, Mindig sértő, s folyton úttalan.

Célom ,hogy az asztal tele legyen S, ne hagyjak üres helyet eme helyen Fejlődés, küzdés, és vágyakozás az élet

Késő esti magányos órákon, mikor fekete lyukban reked az álom, én a sötét éjszakába burkolózom,

Aznap bementem. 16 éve emeltek egy kék épületet városunkba, valahova egy nagy bevásárlóközpont takarásába, az egyik forgalmasabb körúthoz. Mindenki tudta, mi az, de nehezen idézték fel, hol van; én pedig minden reggel láttam a buszról, ám fogalmam sem volt, mi az. Emeletes, rikító, kiugrott a tájból és rengetegen azt nyilatkozták, nem tudnának nélküle élni.

Kiürült üvegek Pár törött pohár Copfba kötött áporodott magány.