Erdős Virág legújabb kötete két művészeti ág, a szépirodalom és a fotográfia találkozása, mint korábban a világító testek – 100 kis budapest (2016), melyben a hajléktalanok életét mutatta be saját versei és fotói által. A Hősöm témája a felszámolás alatt álló szegregátum, a drogelosztó helyként ismert kőbányai gettó, a Hős utca.

Összességében egészen meglepő, hogy Papolczy írásai nem törpülnek el Szabó Lőrinc és William Shakespeare szavai mellett; és nem azért, mert Papolczy ennyire jó költő – bár kétségkívül van tehetsége a rímfaragáshoz –, inkább azért, mert kiváló fordító. Miközben úgy tűnik, hogy Papolczy a felismerhetetlenségig eltávolodik az eredeti szövegektől, valójában átülteti Shakespeare-t korunkba.

Ebben a regényben a pompás szívvirágok a fekáliából születnek, a lepkék pedig emberi szenvedésből. De kétségkívül ezek a meghökkentő, szürreális elemek tartják fenn az érdeklődést. A hatalom és a félelem poétikája lételméleti kérdésekkel és metafizikai töprengésekkel kapcsolódik össze.

A félelem rókaként surran, a halál falósejt, a hentesboltban saját magát darabolja fel, és adja mások kezére az ember. Így működik a költészet, a szerelem, és a családon belüli erőszak is. Az otthonosság aranyporral hinti meg Tóth Csilla líráját, melyben az idő átjárható, a halál félelmetes, de a költészeten keresztül mindent lehet.