Reggel aztán a leventemenet folytatta útját, és hamarosan el is érték a magyar–osztrák határt. Itt meghallgattak egy újabb nagyszerű beszédet arról, hogy micsoda fényes jövő is vár rájuk, mikor kiverik a vörös veszedelmet az országból, de a legtöbbjük már csak keserűen nevetett ezen, és egy marék hazai földet tett a zsebébe azzal, hogy ki tudja, mikor látják legközelebb a szép Magyarországot.